A Tünet Együttes Sóvirág produkciója a múltat és a jelent is boncolja

Az erfurti Achava Fesztivál nézőközönsége percekig állva tapsolt a darab két szereplőjének, főhősének, Fahidi Évának és Cuhorka Emesének a szeptember eleji előadáson. Székesfehérváron kedden este nem dőltek szét ugyan az Öreghegyi Közösségi Ház falai, a fehérvári közönség általában halkabban és befelé nyilvánít tetszést, így inkább magukba mélyedve, csendben, vagy legfeljebb néhány szót váltva távoztak az emberek a Sóvirágról (melynek alcíme: A létezés eufóriája). De láttam rajtuk, hogy vitték magukkal az egy holokauszt-túlélő vallomásán alapuló előadás szívszorító üzenetét, hogy mindannyiunknak lehetnek rettenetes vagy annak érzett veszteségei, de igenis, mégis, élni kell, élni jó. A létezésnek olykor van eufóriája.

A Tünet Együttes egyik legnépszerűbb darabja két éve megy telt házzal. Az idei októberi meghirdetett előadásokra sem lehet már jegyet kapni, a gyorsak és szerencsések novemberre még szerezhetnek, vidéki helyszínekre meg éppenséggel csodaszámként viszik csak el, így különösen szerencsés együttállás volt, hogy az idei Fehérvári Irodalmi Napok szervezői el tudták csábítani a produkciót Székesfehérvárra. A darab tulajdonképpen egy 91 éves Auschwitz-Birkenau-túlélő író, Fahidi Éva és a 60 évvel fiatalabb kitűnő kortárs táncosnő, Cuhorka Emese duettje. Évát 90 éves korában kérte fel Szabó Réka, a Tünet Együttes vezetője, hogy különleges személyiségét, élettörténetét egy duettben ő maga vigye színpadra. Azonnal megkapta az igent, pedig korántsem egyszerű két időben-korban ennyire eltérő történetű és foglalkozású embert – írót és táncost – közös nevezőre hozni a színpadon, és elérni, hogy a tőlük teljesen szokatlan szerepben is hitelesek maradjanak, érzelmi többletet teremtve a nézők számára.

Mindebbe úgy beleültetni egy holokauszttörténetet, hogy közben a tánc eszközrendszere és a szereplőknek a jelenükre vonatkozó elbeszéléstöredékei ne döntsék el figyelmünket se patetikus, se a hűvös kívülálló pozíciójába – nos, ez valóban két kitűnő embert kíván. A legszebb jelenetek éppen azok, amikor az életerejében lévő táncos megkapó szeretettel veszi körül az idős asszonyt. Bár Cuhorka Emese története teljesen más viszonyrendszeren alapuló, mint Fahidi Éváé, a kettejük között lévő, mindent felülíró szeretet megnyilvánulásai azok, amelyek könnyet csalnak szemünkbe.