Takács Szabolcs, a „harmincas nyugdíjas” szerint a titok: tudatosan költeni, félretenni

Takács Szabolcs mára megteremtette magának a szabadabb, fix munkától mentes élet feltételeit. Mivel – ahogy leegyszerűsítve maga is fogalmazott – összehozott annyi pénzt, befektetést, amelyek hozamai élete végéig eltarthatják.

Ez a helyzet egyszerre kelthet visszatetszést és imponálhat a napi betevőért dolgozó átlagembernek. Aki azonban ott volt a Corvinus Egyetemen és meghallgatta Takács Szabolcsot, annak talán inkább szimpatikussá vált ez a roppant tudatosnak és közvetlennek tűnő fiatalember, aki előadásának a kezdetén hangsúlyozta: nem a semmittevést szeretné propagálni. Egyáltalán nem azt akarja sugallni, hogy gyűjtsünk sok pénzt, aztán csak szórakozzunk vagy üljünk a babérjainkon. Sokkal inkább arra szeretné rávenni közönségét, hogy teremtsék meg maguknak a viszonylag szabad és akár társadalmilag hasznos élet alapjait. Azért, hogy ne kelljen mindennap a megélhetéshez szükséges pénz előteremtésével foglalkozni, hanem olyan tevékenységekkel tölthessék az időt, amelyektől jól érzik magukat, amelyek által többek lesznek és esetleg másoknak is segíthetnek.

Szabolcs egyfajta társadalmi küldetésként tekint arra, hogy mindezzel kiáll a nyilvánosság elé. Teszi azt azért, hogy erősítse a pénzügyi tudatosságot, és ráébresszen arra: úgy érdemes dolgozni, ha szeretjük azt, amit csinálunk. Az ugyanis már régen rossz, ha valaki minden reggel utálattal áll neki a munkának, amellyel még évtizedeket kell eltöltenie.

A fiatalember arról is beszélt, miért választotta magának a nyugdíjas jelzőt. Sokat figyelte az időseket, közülük is inkább azokat, akik valóban boldog, kiegyensúlyozott nyugdíjas életet élnek. Úgy vette észre, ennek a felszabadult állapotnak az egyik oka az, hogy nincs a munkával járó kötelezettség, aztán ott van még az anyagi biztonság és valami olyan hobbi, akár bevételt termelő tevékenység, amellyel szívesen tölt napi pár órát az illető.

Szabolcs azt is elmondta, sőt, kivetítve megmutatta, nagyjából hogyan telik egy napja. Itt kiderült, milyen fontos szerepet játszik életében a jógázás, s az is látható volt, hogy valóban körülbelül 3 óra jut valamilyen munkához hasonló tevékenységre, de csak olyanra, amit a „harmincas nyugdíjas” ingyen is csinálna. Az olvasásra az önművelésre szintén nagy hangsúly helyeződik. Szabolcs igyekszik visszafogni a költségeket, ezért napi szinten kiadási naplót vezet. Ez alapján grafikont készít, így mindig szépen látható, mi vitte el a legtöbb pénzt adott hónapban. Ennek alapján pedig eldöntheti, a későbbiekben mérsékeli-e azt az adott költséget, vagy neki megéri továbbra is sokat költeni például arra, hogy autóval közlekedjen.

Ami pedig a piszkos anyagiakat illeti, elmondta: fontos, hogy a passzív bevétel nagyobb legyen a megélhetési költségnél. Ez utóbbit kell leszorítani, amennyire tudjuk. Mindehhez kell a tudatosság és a lelki, mentális erő. Ahhoz, hogy valaki hosszú távon elérje, hogy eltartsák a bevételei, Szabolcs számításai szerint az éves megélhetési költség legalább huszonötszörösét kell félretenni. (Ő a harmincszorosát tette félre.)

A boldogulás, a hosszú távú építkezés érdekében pedig a következőket érdemes szem előtt tartani: az ember legyen mobil, mozdítható egy jobb munka, élet reményében. Találja meg a szeretett szakmát, hivatást, legyen jobb másoknál és lehetőleg érje el, hogy meg is fizessék, amit csinál.

Érdemes lehet mindezeken legalább elgondolkodni...