A mökki és a makkara – a közhelyek mögötti Finnország

- Ki akartam szakadni abból, amibe kicsit beleszakadtam – kezdte előadását magyarázólag Lantos Gábor sportújság-író, hiszen 100 nap szabadságot ok nélkül nem vesz ki az ember.

Az élményei alapján született könyv, amelynek címét kapta az előadás is, nagy siker volt, hamar elkapkodták. Lantos Gábor azzal kezdte: a fejünkben élő Finnország-kép jórészt előítéleteken alapul. A valóságban például nincs is fél évig éjszaka – hiszen télen is minden délben felkel egy kis időre a nap, és bár igaz, hogy a finnek sokat isznak – viszont remekül bírják, és az egésznek semmi köze a depresszióhoz.

A finnek évszázadokig éltek svéd uralom alatt. Az ország ma is kétnyelvű: a finn mellett a svéd is hivatalos. A fejlődés felgyorsulása a ’80-as években indult meg, és a ’90-es évek eleji gazdasági válságot csak a találékonyságuknak köszönhetően élték túl. Ma már a jó oktatási rendszer példája az övék. A konyhájuk viszont a magyarral nem versenyezhet – bár nem csak főtt krumpliból és lazacból áll: vidéken áfonyás szarvassültet is ki lehet fogni. Apropó, szarvas: Finnországban az háziállat. A szabadon kószáló egyedek fülében is ott a billog, előbb-utóbb mind hazakerülnek, a szigorú telet már a táplálékot, védettséget jelentő gazdájuk közelében töltik. Az előadó meghitt képek sorát villantotta föl, nem csak a hallgatóság előtt, a vásznon – szavaival annak képzeletében is.

Erdőszéli szaunázás egy mökki (hétvégi faház) mellett, szabadtéri fadézsában – a háttérben medvemorgással. Suhanó erdei kutyaszán mínusz 32 fokban, amelyen a turisták, elgémberedett ujjaikkal, hiába próbálják megtartani szelfizéskor a mobiljaikat – így a helybeliek, olvadás után, a fák közt zsákszám szedik össze őket. Nyársra szúrt makkara (finn kolbász) szabad tűzön forgatva, híg kávéval leöblögetve, a kora délutáni alkonyatban.

Finnország fantasztikus – érdemes jobban megismerni.