Órákig el lehet nézegetni Kovács Erzsébeték kockavilágát

Ahogy az egész családé az, amelyben a fiú, Éliás Péter a kockából építés nagymestere, aki, ha felnő, legótervező szeretne lenni. És ahogy látjuk, mindent elkövet azért, hogy álmai megvalósuljanak.

Kovács Erzsébet és Éliás Péter gonddal rendezgeti, óvja a terepasztalon futólegóvasútat, a hatalmas tornyokat, a templommal, épületekkel körbevett legóváros tereit. A kockaéletek tökéletes kockavilágában vagyunk, mondhatni, anya és fia megvalósult álmaiban.

- Én Petinek köszönhetem, hogy legózom, és nagyon örülök neki, hogy így történt – meséli Kovács Erzsébet a Kockafeszt Mini nevű legókiállításon, amelyet a Comenius Angol-Magyar Két Tanítási Nyelvű Iskola szervezett múlt hét végén a gyerekeknek és a gyermeklelkű felnőtteknek egyaránt.

Erzsébet csodálatos rózsaszín legóvárosa káprázatos képet nyújt, nem mellesleg láthatóan hosszú tervezési és kivitelezési időszak áll mögötte. – Peti, mióta ülni tud, legózik. 11 éves kora körül kezdett el önálló alkotásokat létrehozni, az első pedig, ami igazán komoly volt, az itt kiállított vonatállomás. Ennek minden egyes „porcikája” az ő műve, amelyet négy éven át épített. Amikor láttam, hogy milyen színvonalú alkotás ez, kerestem neki bemutatkozási lehetőséget. Így találtam rá a Klikk Legó Hobbi- és kiállítóközösségre, ahol először még mint vendégkiállító szerepeltünk, majd meghívottként vettünk részt az eseményeiken, később pedig csatlakoztunk hozzájuk.

Közben az anyuka, Erzsébet is „rákapott” a legózásra, egyre több inspiráció érkezett a „kockás körökből”, ennek megfelelően ők is egyre többet építettek.

- A vágyakat és célokat, amelyeket megfogalmazott magában, mind kiépítette magából – mondja az anyuka. S hogy mégis hol van erre tér? Erzsi elárulja: – Természetesen először otthon kezdtük. Ám amikor már gyakorlatilag lépni sem lehetett sehol, szerencsénkre a nagymamának a padlástere tárult fel lehetőségként előttünk. A szomszéd házról volt szó, tehát nem okozott gondot az átcipekedés sem.

- Ott kezdtük meg aztán az igazán nagy építéseket! – emlékezik vissza a kreatív anyuka. – Ez a mai napig működik, csak már kicsit másként. A padlás ma már inkább kiállítótérként működik, ahol a kész alkotások kapnak helyet. Péter szobájában alakítottak ki egy „műtermi részt”, ahol nem baj, ha szanaszét vannak az alkotóelemek. A 17 éves srác, mint kiderült, legótervező szeretne lenni, a terve pedig az, hogy Dániába megy majd egyetemre.

- Én ennek nagyon örülök, mert látom, hogy ez nagyon boldoggá teszi és ha sikerül elérnie az álmait, akkor mindig kreatív munkát végezhet, amit szeret – fogalmazza meg az anyuka a fiával kapcsolatos érzelmeit.

És valóban: nincs nagyobb adomány az életben, mint amikor valakinek a munkája a hobbija is egyben. Ha pedig Péter ilyen ütemben halad tovább, álmai – szorgos és kitartó munka eredményeként – valóra is válhatnak. Erzsi egyébként könyvelőként dolgozik, otthon végzi a munkáját. A számok és adók tengerében pedig nyilván jóleső kikapcsolódást jelent számára is az apró kockákból való varázslatos alkotás. Férje ebben őt és fiát is maradéktalanul támogatja, a Comenius kiállításán is folyamatosan segítette őket. Egy ilyen hobbi azonban meglehetősen időigényes elfoglaltság. Munka és iskola mellett, hétközben nyilvánvalóan lényegesen kevesebb időt tudnak eltölteni a kockák társaságában, de a hétvége és a szünetek szinte mindig a tervezésről és megvalósításról szólnak. Anyukája az alkotás folyamatát így fogalmazta meg: Péter saját elképzelései alapján készíti munkáit: a legókockákban ő csupa lehetőséget lát. Akárcsak a szobrász a darab kőben.

Családi élmények: világítótornyok igaz története

A legóalkotások egy része megélt, látott élmények alapján készült az Éliás családban. Ilyenek például a világítótornyok, amelyek egy részét Péter látta élőben Floridában, még kiskorában. Otthon ki volt rakva az itt és ekkor vásárolt faliszőnyeg, amely a világítótornyokat ábrázolta. Ezt aztán a kis Petike éveken át nézegette, annyira, hogy egyszer csak megfogalmazódott benne a vágy, hogy legó formájában is viszontlássa őket.

A faliszőnyegen öt torony volt, és az első olyan jól sikerült, hogy Péter úgy döntött, az összeset megépíti a kockákból.

De ugyanígy a látott, könyvben talált repülők is hasonló módon készülnek – ami megtetszik, azt végül legók segítségével megépíti a 17 éves fiatalember.