2018.07.21. 08:00
Kovács István, a Mikulás-nagykövet: marad a rozsdás bicikli?
A Mikulás-nagykövet, talán nem véletlen, hogy éppen december 24-én született. Akkor ismerkedtünk meg, amikor 1992-ben kifutott a barcelonai olimpiára. Önzetlen, fáradhatatlan, tiszta szívű sportember.
Futónagykövet, innen a szomszédból
Fotó: V. Varga József/ Fejér Megyei Hírlap
– Negyven éve – kimondani is sok – kezdtem maratoni távokat futni – meséli Kovács István. – Az 1992-es nyári olimpia tiszteletére Barcelonáig futottam.
Onnantól aztán nem volt megállás. Rá két évre körbefutotta az ország népfőiskoláit Sárospataktól Zalaegerszegig, futását ekkor kötötte össze először jótékony céllal: egy zalalövői beteg kislánynak gyűjtött adományokat.
Országos akcióit 1995-ben kezdte a Mikulás-futással, majd 1996-ban a Nyuszi-futással. Programjaival több mint kétezer helyszínre jutott el. Küldetése szerint olyan programokat szervez az aprónépnek, melyek során megismerkedhetnek a mozgás és a természet szépségeivel. Kell ennél több?
– Éppen húsz éve szintén futva tettem meg a 3760 kilométeres távot Finnországba, hat ország több mint tízezer gyermekének kívánságait adtam át a lappföldi Mikulásnak, Joulupukkinak – folytatja. – Teljesítményemért 1998. október elsején a világ első és egyetlen Mikulás-nagykövetévé avattak. Később, már futó nagykövetként, Japánban is megfordult. Azután 2008-ban gyermekrendezvényei, illetve környezetvédelmi és mások megsegítéséért nyújtott tevékenységei elismeréseként vihette az olimpia lángot az ötkarikás játékokat rendező Pekingben.
![](https://cdn.feol.hu/2021/09/wBXtKugU449IhkDh-v7UXM0-NGrwc3f5fAPF0lgt8Tc/fill/1470/1205/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50LzM2MDk1NWIwMjc3YTRhODk5NmE1Njg2MmVhNmE5NzU4.jpg)
Fotó: V. Varga József/ Fejér Megyei Hírlap
Pista futásai elsősorban óvodáknak és iskoláknak szóló komplex egészségvédő és környezetvédő programok, rendezvényein eddig több tízezer gyermek vett részt határon innen, sőt határon túl is. Alkalomszerű megmozdulásai a különböző jótékonysági akciók vagy az olimpiai lángfutások.
Kovács István most két legutóbbi vajdasági útjáról számolt be lapunknak: Dávid Veronika Gyógyuljunk Együtt Klubja és kiskövete, Dávid Kitti segítségével számos óvodába és iskolába jutott el sportszereket ajándékozva a szegény sorsú gyerekeknek. Jártak Adorjánban, Horgoson, Magyarkanizsán, Martonoson, Oromhegyesen és Tótfaluban.
– Szó se róla, támogatóimnak nagyon sokat köszönhetek – szögezi le –, de nem tudok szó nélkül elmenni a nap mint nap megtapasztalható közöny mellett. Kellene egy csapat – mint ahogy Sándor Pál filmjében is mondják. Addig is marad a rozsdás biciklim, azzal kerekezek megyeszerte.
Igen, sokszor a jótevők is támaszra szorulnak.
Húsvét már elmúlt, Mikulás pedig még odébb, de Pisti úgy mondja: ahova hívják, szívesen megy. Kocogni a gyerekekkel, élményeiről mesélni, vinni a fáklyát, míg csak tudja…