Több, mint száz típussal szállt már a fellegekbe a fehérvári világbajnok pilóta

Honnan indult a repülési iránti szereteted, meddig kell visszamennünk az időben?

Édesapám Börgöndön volt helikopterpilóta már akkor, amikor én megszülettem, egészen az itteni katonai repülés és alakulat megszűnéséig. Én akkor még csak 14 éves voltam, de két évvel később, 1993-ban, 16 évesen már elkezdhettem repülni Dunaújvárosban egy vitorlázó repülőgéppel.

Dunaújvárosban. Most viszont Székesfehérváron ülünk. Miért?

Röviden visszatekintve, a székesfehérvári sportrepülés az 50-es évek közepén, 1955-56-ban Börgöndön, később, 1957-ben a Sóstói repülőtéren folyt. Az 50-es évek végén a megye sportrepülését Dunaújváros – Kisapostag repülőterén összpontosították, 1990-es évek közepéig a Fejér megyei sportrepülők ott szállhattak fel.

1995-ben kereste meg az Albatrosz Repülő Egyesület akkori tagsága az akkor még katonai használatban lévő, de már nem repülőtérként működő börgöndi területet azzal a céllal, hogy itt repülhessenek. Kisebb megszakítással azóta is az egyesület használja és gondozza a területet.

2004-2005 környékén jött a megkeresés, hogy a börgöndi sportrepülők a sárkányrepülés és az ejtőernyőzés mellett elkezdenének motoros repülőgéppel, motorosvitorlázóval, majd vitorlázóval repülni. Ekkor páran úgy döntöttünk, hogy még kettős tagsággal, de szeretnénk mi is Börgöndön repülni, és elkezdtük a kiképzést motorosvitorlázógépre.

Rengeteg klub van az országban, amelyek a rendszerváltás óta több részre szakadtak, és ma már ezek egy része meg is szűnt. Jó pár repülőtéren nincs már az a sportrepülőélet, mint régen, van, ahol teljesen eltűnt. Ezzel szemben az Albatrosz Repülő Egyesület éppen ebben az időszakban alakult, és azóta is folyamatosan zajlik a növendékek kiképzése. Most éppen a kezdőknek és haladóknak csinálunk egy kisebb tábort, másod- és harmadévfolyamos növendékek vannak velünk ezen a megnyújtott hétvégén.

A motoros gépeket, a motorosvitorlázót vagy a vitorlázógépeket kedveled jobban?

Ez így nagyon nehéz, mindegyiket nagyon szeretem. A nagy sikereimet, a világbajnoki arany-, ezüst-, és bronzérmeket a vitorlázó gépeknek köszönhetem. Nagyon sok dolog köt a vitorlázórepüléshez. Említhetném a műrepülést, az oktatást, az old timer repülést (elég, ha csak a 82 éve Fehérváron született Nemerére gondolunk, melynek javában zajlik jelenleg is az újjáépítése).

A motorosvitorlázó egy nagyon jó találmány, az ember egy viszonylag kis költséggel üzemeltethető hobbirepülőgéppel, 140-150 km/h-s utazósebességgel gyakorlatilag 1 óra alatt eljuthat vele innen Szegedre.

A motoros gépek szintén közel állnak a szívemhez, hiszen ejtőernyős-ugrató pilóta, vontatópilóta is vagyok és mellette az elmúlt 2 évben Kiss Benjamin klubtársammal az országos rallybajnokságban precíziós repülésben is benne vagyunk, szintén egy motoros repülővel.

Múlt szerdáig itt edzett Börgöndön a vitorlázó műrepülő válogatott, ők most a világbajnokságon vannak. Ezt az évet én vitorlázó versenyzés terén kihagytam ugyan, de nagyon sokat edzettem velük, készülök a jövő évi vagy két év múlva következő versenyre.

Mindezek után sejtheted, hogy igazán választani nehéz lenne, de szerencsére nem is kell.

Honnan jött a vágy, hogy versenyeken is megmérettesd magad?

Amit én csinálok, az teljes egészében sportrepülés. Szerencsém volt, amikor a mostani válogatott gerincét alkotó pilóták 1995-ben kijutottak Franciaországba és ott megcsinálták a műrepülő kiképzésüket. Én még abban az évben tudtam velük egyet repülni „nagyvassal”. Azonnal tudtam, hogy nekem a műrepülés tetszik.

Két évvel később Dunaújvárosban edzett egy osztrák versenyző Katona Sándorral, akinek a segítségével repülhettem egy korlátlan műrepülő programot. Itt pecsételődött meg végleg a sorsom és eldöntöttem, hogy én műrepülni szeretnék.

Egészen 2007-ig kellett várni, hogy legyen olyan kétüléses gép az országban, amivel tudtam repülni. Azokban az időkben a magyar válogatott már eléggé a világ élmezőnyéhez tartozott. Viszonylag hamar megkaptam a világ legjobb vitorlázó műrepülőgépét, a Swiftet, úgyhogy elkezdtem vele dolgozni és szép lassan fejlődött a dolog, míg végül 2012-ben eljutottam egy háromfős csapattal Szlovákiába.

2013-ban ketten mentünk ki Finnországba, akkor szereztem meg első világbajnoki bronzérmemet. Ez egy hatalmas lökést adott nekem és a többieknek is. 2016-ban aztán mind az unlimited, mind az advanced csapat világbajnok lett. Ismeretlen kötelező kategóriában világbajnoki aranyérmet szereztem, míg egyéni összetettben egy ezüst került a nyakamba. A műrepülés pedig azóta is szépen fejlődik, hiszen négyszeres összetett világbajnokunk is van unlimited kategóriában, Tóth Ferenc személyében.

Mennyire féltenek a szeretteid, barátaid, hiszen a Te esetedben nem csupán repülésről, hanem műrepülésről beszélhetünk?

Édesanyám, nagymamám aggódik értem a leginkább. A feleségemet már úgy ismertem meg, hogy repültem, így ő ezt elfogadta, a többiek meg nagyrészt pilóták vagy valamilyen módon kapcsolatban állnak a repüléssel, tehát nekik ez ugyanolyan természetes, mint nekem.

Volt valaha olyan eseted, ami után azt mondtad, hogy ennyi volt a repülés, többet nem csinálod?

Nem volt szerencsére semmi ilyen.

Úgy tudom, hogy fotózni is szeretsz. Mikor alakult ki Benned ez a dolog? Köthető magához a repüléshez?

Egyértelműen ahhoz köthető, igaz, a légifotózás azon fajtája, hogy az égből tájakat, kastélyokat örökítsek meg, nem igazán mozgat meg. A repüléstörténeti dolgok és levegőből másik légijárművek fényképezése ellenben annál inkább!

Rengeteg helyre eljutottam a repülés miatt, kezdetben Magyarországon vitorlázórepülős versenyekre, távrepülő versenyekre. Láttam, hogy ezekről az eseményekről nem igazán készül fotó, úgyhogy belevágtam. Azóta rengeteg fényképet készítettem, cikkeket publikáltam, elsősorban a magyar repülésre összpontosítva, mellette pedig egyszer-kétszer egy évben eljutok olyan különleges helyekre is, mint például a Német Haditengerészet.

Mit gondolsz a drónozásról, a drónokkal történő fotózásról?

Drónnal nagyon komoly munkákat láttam már, igazán profik. Egyértelműen sokkal olcsóbb, mint egy valódi géppel repülni, és különböző események rögzítésére vagy filmes produkciók vágóképeihez tökéletesen elegendők. A repülés azonban egy egészen más műfaj. Vegyünk például egy fotózást az Alpokban, ahol akár 3000 méter fölött vitorlázórepülő gépekkel repülnek, vagy amikor 150-200 km/h-s sebességel haladunk…ezt egy drónnal nem lehetne megcsinálni.

Azt gondolom, hogy a két műfaj szépen elvált egymástól. A drónok, illetve a drónnal való repülés véleményem szerint még keresi a helyét, de biztos vagyok benne, hogy szép lassan meg is fogja találni azt.

Idén szeptemberben ismét jön a repülőnap Börgöndön. Miben másabb egy ilyen esemény pilótaként, mint mondjuk egy verseny?

Egy bemutató repülés egyértelműen más, mint egy versenyrepülés. Utóbbi esetében egy 1 km x 1 km-es boxban repülünk, 200 méteres alsó magassággal. Ott abban kell menni, ott a 45 fok 45 fok, a függőleges függőleges.

Természetesen egy bemutató során is az a cél, hogy a mutatvány szép és precíz legyen, de itt inkább az a fontos, hogy a nézők a füstöt (mivel bemutató során azzal repülünk, míg versenyeken soha) a lehető legjobban lássák. Ha egy figura esetleg hosszabb lesz, mint az 1 km-es box, akkor az a nézőt nem zavarja, sokkal fontosabb a nagybetűs látvány, hiszen ezek a füstök orsókkal, forgatásokkal meg is vannak csavarva egymás körül, miközben szól a háttérben a zene. Az alsó magasság egy ilyen bemutató esetében 50 m, és magát a mutatványt is egy kicsit magasabbról kezdjük.

Felkészülésként otthon hallgatod a muzsikát és fejben elképzeled a mutatványokat?

Így van. 80%-a a programnak igazából már összeállt. Amit én bemutatón repülök akár itt, akár máshol, az ugyanaz a program kisebb-nagyobb módosításokkal, mindig a zenére hangolva.

Mivel készültök idén elkápráztatni a repülés szerelmeseit a repülőnapon?

Itt lesz a Magyar Honvédség, biztos, hogy lesz Gripen, civil és katonai ejtőernyősök közös ugrása Mi-17-es helikopterből. Reméljük, hogy az új Airbus szállító repülőgép is tiszteletét teszi nálunk közös kötelékben egy Gripennel, valamint az ország egyetlen olyan Mi-2-es helikoptere is látható lesz, ami még repülőképes.

Sokak örömére ismét lesz Kamov, ami a fehérváriaknak és a börgöndieknek egy fontos emlék, hisz nagyon sokáig szolgáltak itt.

A közönség old timer vitorlázógépekre is számíthat, valamint készülünk a Nemerével, lesz Nemere-sátor és bemutató is.

Ha bármilyen géptípus közül választhatnál, mi lenne az, amivel a legszívesebben emelkednél a magasba?

112 típussal repültem eddig (beleértve helikoptereket, utasszállító gépeket, vadászgépeket, II. világháborús kiképzőgépeket is). Mindig volt olyan érzésem, hogy valami még kellene, ez most számomra a Nemere, nagyon várom, hogy készen legyen, illetve helikopterben például csak utasként repültem, pilótaként az kimaradt. Vélhetően ebből a kettőből kerülne ki a győztes.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve? Versenyek?

A Magyar Rallyrepülő Bajnokságban jelenleg is versenyzünk Kiss Benjaminnal, most az összetett negyedik helyen állunk, és természetesen a lehető legjobb eredményt szeretnénk elérni. Augusztus végén, szeptember elején lesz a nemzeti Esztergomban, majd azt követően lesz még két rally futam is. És hát a Nemere-projekt. Nagyon fontos feladata az egyesületnek, hogy az szépen épüljön. A következő 5-6 hét pedig egyértelműen a repülőnapról fog szólni.

Ezek mellett pedig természetesen a növendékek oktatása. Folyamatosan zajlik a képzésük, november végén szeretnénk egy újabb csoporttal elkezdeni az elméleti oktatást, akikkel majd áprilisban kezdődhet az újabb gyakorlati szakasz.