Szülőfalujában műveli a szőlőt Fenyves Péter

Fenyves Péter – mint mondja – dédöregapja, Tóth Imre csurgói terciáján tervezi tölteni a jövőben az időt. Szabadidejében azonban már most sokat tartózkodik itt. Annyi szent, gyönyörű helyen fekszik a terület. Egyik oldalon a csókakői várra látni, másik oldaláról pedig a csurgói tározó a lombok közt megcsillanó vizére.

A hegyen van víz, villany, a szennyvíz zárt derítőbe kerül. A telken található régi épületet Fenyves Péter átépítette, ízlésesen felújította. A szoba tetején fagerendás a mennyezet, az egyik vakolatlan oldalfalban bélyeges téglák kaptak helyet. A muzeális téglák az egykori fehérvári lovassági laktanyából valók, melyet a rendszerváltás után bontottak le, hogy hipermarketet építsenek a helyén.

A polgármester szőlőt is telepített, azok a vesszők, melyeket három éve ültetett az idén már termőre fordulnak. Az öregek tiszteletére telepítette az otellót, mondja Fenyves Péter, aztán van még itt merlot, generosa, rajani rizling és zenit is. Úgy lettek összeválogatva a fajták, hogy ne egyszerre érjenek. A 20 sor kordonos szőlő közé a gép is befér. Az ültetvényt ő műveli, de a bor készítéséhez már szakértő borász segítségét veszi igénybe – mondta el ottjártunkkor az elöljáró.

– Ez errefelé régen is szőlőterület volt. Délnyugati fekvésű, a tározó miatt pedig jó a klímája. A víztükör visszaveri a napot, télen pedig mérsékli a fagyot. Nem egyedül vagyok, aki szőlészkedésre, borászkodásra adta a fejét. Többen is vannak, akik még jelentősebb területet művelnek. Azt szeretnénk – avatott bele a tervükbe Fenyves Péter –, hogy a Fehérvárcsurgó is tartozzon a móri borvidékhez. Ha Zámoly odatartozhat, akkor Csurgó miért ne tartozhatna.