Jézus nélkül nem megy – Igazi lelkipásztori dinasztia sarja a nagyvelegi Bence Győző

Igazi lelkipásztori dinasztia sarja Bence Győző. Már dédapja és nagyapja is lelkészként szolgált, de evangélikus lelkipásztor a budavári gyülekezetben édesapja és édesanyja is. A nagybátyja, Bencze András pedig Fehérváron szolgál püspökhelyettesként. De ez nem jelenti azt, hogy predesztinálva lett volna arra, hogy maga is lelkész legyen. Négyen vannak testvérek, s egyedül ő ment teológiára. Édesapja mondta el a beiktatásán: a lelkész szülők örülnek, ha gyermekük nem a lelkipásztori pályát választja, mert tudják milyen nehéz ez a hivatás, másfelől viszont örülnek annak, ha mégis lelkész lesz, hiszen amellett, hogy nehéz, nagyon is szép hivatás.

Az érettségi után először szakmát tanult, faipari technikusi, azaz asztalos bizonyítványt szerzett. Azért volt erre szükség, hogy még két évig érjen benne az elhívás – jegyzi meg. Most is van egyébként egy kis műhelye. Múlt évben maguknak készített konyhabútort, idén az öccsének franciaágyat, nászajándék gyanánt.

Így húsz évesen kezdte tehát az Evangélikus Hittudományi Egyetemet, ahol hat évig tart a képzés. Bence Győző – mint elmondta – ötödévesen került Nagyvelegre, helyettesíteni. Öltönyben szolgált, hiszen nem volt Luther kabátja. A hatodik évben a gyakorlatot is Velegen végezhette Szarka István esperes mellett.

Aki végez a teológián, azt először a püspök helyezi ki egy gyülekezetbe, és nem volt magától értetődő, hogy Győző Velegen folytathatja a szolgálatot, mivel a kibocsátó gyülekezete Budán van, az pedig egy másik egyházkerület része. A velegi gyülekezet azonban küzdött érte, s így itt maradhatott. Ám ahhoz, hogy valakit meghívhasson, megválaszthasson papjának egy gyülekezet, az illetőnek még parókusi alkalmassági vizsgát is kell tennie. Ennek azonban a föltétele két év előzetes lelkészi szolgálat. Hat éve volt már Nagyvelegen, amikor letette a vizsgát tavaly októberben. 2019 tavaszán választotta aztán meg lelkipásztorának az itteni evangélikus gyülekezet.

Abban, hogy olyan sokára lett csak meg a parókusi vizsga, belejátszott, hogy időközben 1,5 hónapot Indiában töltött el Bence Győző a feleségével. Iskolát építettek egy alapítvány szervezésében. A házaspár missziója az volt, hogy ott levő önkéntes honfi társaikat is hívták a vasárnapi közös imára. Mikor hazajöttek, letehette volna a vizsgát, de ő – mivel hosszabb ideig nem találkozott a gyülekezet tagjaival – ahelyett, hogy a könyveket bújta volna, végiglátogatta őket, s így következő évre halasztódott a vizsga.

Az április végén tartott beiktatáson – az esperes mellett – ő is tartott igehirdetést. Péter halfogása – „A te szavadra mégis kivetem a hálókat” (Lk 5,5) – volt az ige, s azt hangsúlyozta ennek kapcsán, hogy amikor az ember csupán saját erejéből akarja végezni a szolgálatot, kudarcra van ítélve. Mert hiába a fiatalos lelkesedés, az önbizalom, a lelkész nem tud önmagában életeket megmenteni, megváltani. Programszervezőként lehet sikeres, de az emberhalászat, amire meghívást kapott tőle, nem lehet sikeres Krisztus nélkül.

A kevesebb mint ezer lelket számláló falucskában 45-50 gyerek jár hittanra, és megközelítőleg félszáz felnőtt jár rendszeresen istentiszteletre. Egyházfenntartói járulékot pedig 160-an fizetnek. Bence Győző örömmel újságolta, hogy a tavalyi tisztújítás alkalmával megfiatalodott a presbitérium, az egyházközség világiak alkotta vezető testülete. A 12 fős grémium tagjainak a többsége harmincas, negyvenes éveiben jár, ami azt jelenti: az ifjabbakat is sikerült bevonni az egyházi szolgálatba. Az újraválasztott idősebb presbiterek ugyanakkor pedig kellő tapasztalattal, rutinnal rendelkeznek.

A tiszteletes felesége, Bence-Molnár Eszter építészmérnök, a természetes építőanyagok – a vályog, a szalma – szakértője. Ő is tagja a presbitériumnak, és részt vállal a gyerekszolgálatban, a kicsik hittanoktatásában.

– Úgy érezzük a helyünkön vagyunk, mert jócskán van még küldetésünk Nagyvelegen – fogalmazott a tiszteletes.