Pünkösdi gondolatok Szarka István esperestől

Pünkösd ugyanezen lélek kiáradásának ünnepe. Ahogyan a Szentlélek kezdetben a holt anyagot elevenné, a tanítványokra való kiáradásakor úgy tette az elevent élővé. Szarka István esperest, evangélikus lelkészt kérdeztük.

Pünkösd görög eredetű szó – magyarázta az esperes –, jelentése „ötvenedik nap”, mivel az ünnepen épp ötven nappal leszünk húsvét után. E napon ünnepelte a zsidóság (az első tanítványok is erre az ünnepre készülődtek) az első termény betakarításának ünnepét, mely egyfajta aratási hálaadó ünnepség volt, illetve a mózesi törvény Sinai hegyén történt átadásának ünnepe. Az aratási ünnepre sokan gyűltek zsidók Jeruzsálembe a diaszpórából és a szórványokból, hogy áldozatot mutassanak be. Ez adja azt a kulturális hátteret, amelyben az első pünkösd eseménye megtörtént. Pünkösd ünnepének számunkra sokkal izgalmasabb vonulata az az ígéret, amelyet a távozó Úr Jézus tett tanítványainak, amely szerint elküldi a Vigasztalót, a Pártfogót, az Igazság Lelkét, aki megtanítja őket mindarra, amiről beszélt nekik.

Hiába töltöttek ugyanis együtt három évet a Mesterrel, aki még feltámadása után is 40 napon át igyekezett őket megerősíteni, bátorítani – mindez nem volt elég ahhoz, hogy a tanítványok apostolokká, küldöttekké legyenek. Hiába kaptak megbízatást, nem álltak készen. Hiányzott valami, hiányzott a bátorság, hiányzott az erő. Ezt a megígért erőt kapták meg pünkösdkor a tanítványok: Isten Szent Lelkét. Isten az ő szentségének lényegét ajándékozza az embernek.

Ez a pünkösd lényege és értelme, és ez a lehetőség nyitva állhatna minden egyes ember előtt, de – mint ahogyan Csermely Péter biokémikus egy blogbejegyzésében fogalmaz – a modern ember „látomásdermedtté” vált.

A szentre, a természetfölöttire és annak kiáradására a tömegkultúra információkban elvesző embere, úgy tűnik, elveszítette érzékenységét. Pedig szerintem – összegzett Szarka István – a Szentnek, Isten Lelkének újrafelfedezésében hatalmas energia, hatalmas lehetőség rejlik az egész emberiség számára.