Együtt ünneplő gyülekezeti tagok töltötték meg a templomokat megyeszerte

Katolikusok a kis faluban

Ahogy a keresztény közösségekben mindenütt, úgy Csókakőn is ünnepi szentmisére hívták a konduló harangok a hívőket. Az Úrjézus születésének ünnepén tartott éjféli misét ez évben Oravecki Attila bodajki káplán celebrálta. Míg az ajtón túl váltakozó intenzitással esett az eső, addig a templomban a káplán próbálta a megjelenteket rávezetni, hogy sok múlik azon, ki milyen lélekkel áll ilyenkor az Úr színe elé. Valóban a lélek vezérelt-e minket, vagy csak a külsőségek miatt vagyunk jelen az éjféli misén? Krisztus születésének ünnepén kikerülhetetlen a több mint kétezer éves események felelevenítése. Ezzel kapcsolatban az atya mai példát hozott fel. – Mint papnak – fogalmazott – nemcsak az a feladatom, hogy misézzek, hanem hogy elvigyem Jézust az emberek közé. Sokfelé jártam és megfordultam gyakran panaszkodó, jómódban élő emberek otthonában éppúgy, mint mostohább sorsú, ám elégedett családok hajlékában. Jézus születésekor a gazdag házak nem nyíltak meg Mária előtt, így kopott istállóban született a Megváltó. Mindegy, szegény vagy gazdag az ember, mert csak az számít, hogy vajon tudunk-e szállást adni Jézusnak a hajlékunkban, a szívünkben.

Mint akik pontosan tudják, hova jöttek

Református istentiszteleten ezúttal december 25-én jártunk, mégpedig a Székesfehérvári Református Egyházközség Budai úti templomában, Berze János lelkészt hallgathattuk. – Helyünkön csendesedjük el! Imádkozzunk! Úr Jézus, köszönjük, hogy a te imádásodra jöhettünk ma el. Urunk, te látod, milyen érzésekkel, milyen félelmekkel, terhekkel, vagy éppen szorongva érkeztünk. Lehet, hogy sokunknak van harag is a szívében és csalódottság. Annyi sebet hordozunk, annyi megbántást, Urunk! Megvalljuk előtted, hogy éppen ezért sokszor csak sodródunk az eseményekben.

Megyünk az egyik megszokott állomásról a másikra. Most nem így akarunk lenni teelőtted, nem így akarunk hozzád jönni, a te jászolodhoz, hanem úgy, mint akik pontosan tudják, hova jöttek, és azt is, hogy kihez jöttek, és miért jöttek. Urunk, mondd el nekünk a karácsony történetét, titkát és csodáját! Ki vagy te, miért jöttél, és ez mit jelent a mi életünkre nézve? Bocsátsd meg a mi bűneinket! Urunk, bocsátsd meg, hogy pont a szeretet ünnepén tapasztaljuk meg személyiségünk legsötétebb oldalát, hogy mennyire önzők, mennyire erőszakosak és akaratosak vagyunk, s éppen azokat bántjuk meg, akik a legközelebb állnak hozzánk, és hogy mennyire meg tudunk sértődni, ha nem úgy vannak a dolgok, ahogy mi terveztük – fogalmazott a lelkipásztor.

Erős vár a mi Istenünk

Kánonban zengett a Mennyből az angyal szenteste délutánján, az evangélikus templom oltára előtt, hogy folyamatos énekszó hívja és fogadja az imára igyekvőket. Erős vár a mi Istenünk, mondták az ajtó kétfelén álló atyafiak minden érkezőnek, miközben erős kézszorítással üdvözölték őket. A kórusműveknek a délután négykor felzúgó harangszó vetett véget, és addigra már a szokásosnál is többen voltak a felekezet központjának számító templomban. A lelkész, Bencze András köszöntötte a megjelenteket. Mint mondta, ez egy hagyományos istentisztelet, ám hamarosan kiderült, hogy annál azért mégis több.

A Megváltó születésének emlékezetét a hittanos gyermekek műsora tette igazán szép ünneppé. Versek hangzottak el, melyeket a 150. ének követett a liturgia rendjében. Nemcsak a gitár, de a hegedű húrjai is rezzentek a nagy napot köszöntendő. Az állva imádkozó hívek a hittanosok versén keresztül vizsgálták meg lelkiismeretüket. A lelkész prédikációjából kiderült, hogy bár az ősi szöveg szerint nem vagyunk rá méltók, hogy az Úr hajlékunkba jöjjön, de az Ő hajléka mindenki előtt nyitva áll. A szenteste délutánján tartott mise elengedhetetlen része volt felidézni Jézus születésének körülményeit. A Megváltó eljövetelét Máté evangéliumának első fejezetén keresztül élték át újra a megjelent hívők.