Szennyvízben is kutatják a koronavírust Fehérváron

De nem ez lesz az első kutatási célú mintavételezés Fehérváron, tudtuk meg beszélgetésünk kezdetén Gilián Zoltántól, a szennyvíztisztító telep üzemmérnökségének vezetőjétől. A Koppenhágai Egyetem ugyanis még 2015 szeptemberében indított egy világprojektet, amelybe Magyarország is bekapcsolódott. 2016 és 2017 folyamán a világ 60 országában, 72 telephelyen vettek mintát – nálunk is –, amelyeket aztán Dániában szekvenáltak. Az eredményeket értékelő tanulmány 2018. március 8-án jelent meg a Nature hasábjain. A kutatás a világnépesség mikrobiológiai fertőzésekkel szembeni, úgynevezett mikrobiális ellenálló képességét vizsgálta. Ám mint Gilián Zoltán rámutatott, a minták alapján akár a népesség rasszok szerinti összetételét is feltérképezhették volna, ugyanis a szennyvízből kinyerhető humángenom-maradványok ilyen információkkal is ellátják a kutatók esetleges érdeklődését.

A történelmet isszuk

Az alkalmas minta azonban nemcsak úgy általában a szenny­víz, hanem a megfelelően vételezett szennyvíz. A telepen a különféle előírások határértékeinek való megfelelőséget folyamatosan monitorozzák. Mégpedig egy automata berendezés segítségével. Ez óránként több alkalommal is mintát vesz a megfelelő helyről. Az adott órában mindig ugyanabba a tartályba kerül az anyag. Utána fordul egyet a rendszer, mint a revolver tára, és következik az újabb tároló. A nap végére 24 darab számozott minta áll rendelkezésre. Ezekből jön össze az adott nap reprezentatív mintaelegye. Mint Gilián Zoltántól megtudtuk, a Székesfehérvári Szennyvíztisztító Telep több normával dolgozik.

Az engedélyezett foszforkoncentráció negyede-ötöde található átlagosan abban a tisztított szenny­vízben, amely végül a Jancsár-csatornába távozik. Ám a Sóstói természetvédelmi terület vízpótlására szánt vízben az engedélyezett foszforhatárérték mindössze 2 százada marad, hogy a védett területet az algásodástól megóvják. Ide tartozik még, hogy – mivel Székesfehérvár és környéke ivóvízellátása karsztvízbázison nyugszik – a csapból a poharunkba csordogáló színtelen, szagtalan folyadék legutóbb még Trianon előtt tartózkodott a felszínen. Így poharaikban a mi vizünkkel is legközelebb majd csak az ük­unokáink találkozhatnak – jó esetben.

Vattakabát és bojler

A mechanikai előtisztító műtárgyban elhelyezkedő mintavételezési helyre tartva a Gei­ger-féle rács mellett haladunk el éppen, amikor a vezető szóba hozza: a szennyvíz bizony nem csupán a városlakók és házi kedvenceik genomjának maradványait tartalmazza. Hanem a „vattakabáttól a villanybojlerig” szinte mindent. Ami figyelemre méltó teljesítmény, tekintve, hogy a rendszer zárt. Kívülről az erősebb esőzések nyomán érkező áradások sem tudnak efféléket belemosni. Az 1913-ban épült vasút alatti tojásszelvényű csatornában komplett Wartburg-lökhárítót is találtak már. Azt sem a vécén húzta le valaki otthon, hanem szándékosan, egy öntvényfedelet fölemelve dobta be a csatornába egy embertársunk. Bármilyen bosszantó is azonban az emberi butaságnak ez a mértéke, közel sem annyira káros, mint a babapopsitörlő kendők százezrei, amelyek a szivattyúkat tömítik el rendszeresen, évi több tízmilliós szervizköltséget okozva a Fejérvíz Zrt.-nek, pontosabban a társaságot tulajdonló 87 önkormányzatnak. Vagyis végső soron a kedves olvasónak.

SARS-Cov–2

A szennyvízből vett genetikai minták szekvenálásának módszere tehát már adott, tértünk a tárgyra. A Nemzeti Nép­egészségügyi Központ és a Magyar Víziközmű Szövetség együttműködésében most induló és főként a megyei jogú városokat érintő vizsgálatok kifejezetten az új típusú koronavírus jelenlétének megállapítására irányulnak. A szaksajtóban megjelent tanulmányokból azt már lehet tudni: a vírus a 4 fokos szennyvízben 14 napig életképes. A 20 fokosban körülbelül 2 napig, RNS-e pedig 8 napig kimutatható, de úgy, hogy fertőzőképességet már nem mutat. Azt is lehet tudni, hogy a vírus az esetleges tünetek megjelenése előtt néhány nappal elkezd ürülni a szervezetből. Ezért alkalmas előrejelzésre a szennyvíz vizsgálata. Közben megérkeztünk a készülékhez, ahol Gasparics Gergely, a telep technológusa fogadott minket. Közelebbről is megmutatta a cseppet sem illatos helyszínt, ahol július 8-án első alkalommal vesznek majd mintát a célból, hogy a SARS-Cov–2 nevet viselő vírus székesfehérvári előfordulását monitorozzák. Ha az eredményről kapunk adatokat, azokkal ismét jelentkezünk.