Csak azt tette, amire szerződött a csókakői Bócz Éva

– Teljes meglepetésként ért a kitüntetés, csak annyit tudtam a részemre küldött meghívóból, hogy meg kell jelennem Etyeken a Megyenapon, és ott díjat vehetek át. De hogy miért és milyet, az csak a helyszínen derült ki. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy olyan emberek társaságában vehettem át a díjat, mint Müller Cecília – mondta Bócz Éva, a Móri Radnóti Miklós Általános Iskola Nádasdy Tamás Tagiskolájának intézményvezetője, aki azt is elmesélte, miközben ott ült az ünnepségen, arra gondolt, vele együtt ott kellene ülnie az egész tantestületnek, az iskolatitkárnak és főképpen a családjának – édesanyjának, férjének és lányának – is, akik mindig támogatták. Ahogy hallgatta a méltatást, úgy érezte, nem tett ő semmi különöset, csak azt csinálta, amire szerződött, amikor pedagógus lett.

– Régi csókakői családból származom. A faluban töltöttem a gyerekkorom és ide jártam általános iskolába is. A középiskolát Móron végeztem és ott is kezdtem képesítés nélküli óvónőként dolgozni. Közben elvégeztem a Kecskeméti Óvónői Képző Intézetet, de mégsem maradtam óvónő. Nagyon szerettem a kicsiket, de úgy éreztem, többet szeretnék – mesélte Bócz Éva, aki egy évvel az óvónői képesítés megszerzése után az abai általános iskolába került. Ott lett belőle tanító. Szépen sorban végezte az iskolákat. Először a Jászberényi Tanítóképző Főiskolára járt, majd magyar nyelv és irodalom kiegészítő képzésen vett részt, aztán hit­oktatói végzettséget szerzett, végül megkapta a magyar nyelv és irodalom szaktanári képesítést is a szombathelyi Nyugat-magyarországi Egyetemen. – Ezt azért végeztem el, mert volt egy rendkívül jó 2. osztályom, és szerettem volna őket egészen 8. osztály végéig tanítani. Az igazgató azt mondta, rendben van, de ahhoz megfelelő diploma kell – mesélte a tanárnő, aki ezt követően csak magyart tanított. Az abai időszakot mindössze egy kétéves nagyvelegi kitérő szakította meg.

– Az abai éveimből mindenképpen meg kell említenem Remsei Sándornét és Bor Józsefnét, akik elindítottak a tanítói pályámon és mentoraim voltak. De nem feledkezhetem meg két igazgatómról, Surányi Lászlónéról és Kasó Lászlóról sem, akik vezetőként ma is példaképeim – árulta el a kitüntetett, aki 16 évig járt minden nap Abára tanítani, először Fehérvárról, majd Mórról, végül Csókakőről. 2011-ben aztán részben édesanyja betegsége miatt, részben a magyartanárok számának megnövekedése miatt jött el a városból. No meg, ahogy mondta, egyre hosszabbnak tűnt az a 100 kilométer, amelyet minden nap – még ha autóval is – meg kellett tennie.

A szakmai csúcs

2012-ben Fűrész György polgármester azzal a kéréssel kereste meg, adja be a pályázatát a csókakői iskola vezetői posztjára. – A megtiszteltetés persze komoly feladattal is járt. De nem emiatt gondolkoztam sokáig, hanem azért, mert számomra maga a tanítás jelenti az örömöt, ám pont erről kell nagyrészt lemondani, ha valaki iskolavezető lesz. Végül beadtam a derekam és a képviselő-testület engem nevezett ki.

A szakmai csúcsra itt ért fel, hiszen egy elsorvadó kisis­kola megmentése volt a feladat: 65 tanulóval vette át az iskolát, ahova ma már több mint 130 gyermek jár. Az oktatás és a szakmai stáb megújítása mellett az iskola épületének felújítása, modernizálása és az eszközfejlesztése is komoly szakmai kihívást jelentett az új tagintézményvezetőnek, ám ezeket az akadályokat mind sikerrel vette. Hamarosan pedig épül az új, nagyobb ebédlő és 2022-re meglesz a szintén újonnan épülő tornaterem is.

Aki ismeri Bócz Évát, ezen persze nem is csodálkozik, hiszen egy hihetetlen munkabírású, aktív ember, aki Csókakőn nem mellesleg számos civilszervezet tagja, évekig vezette a helyi Katolikus Karitászt, és 2014–19 között tagja volt a képviselő-testületnek is.

– 42 éve vagyok a pályán és mindig is tanárnak készültem. Mivel pedig azt csinálom, amit szeretek, elmondhatom magamról, nagyon boldog ember vagyok.