Szállító gépek a modern huszonegyedik századból

A pilóták képzése és a gépek karbantartása egyformán a megállapodás része. A két repülőgép 2023-ban és 2024-ben érkezik meg a magyar légierőhöz: ezek lesznek a világon az első olyan példányok, amelyek fedélzetén intenzív egészségügyi ellátásra is lesz lehetőség. A gépekkel légi utántöltés és egészségügyi mentőakciók mellett humanitárius, kereső-kutató feladatokat, teher- és csapatszállító missziókat lehet végrehajtani.

A pákozdi Paksi János életének meghatározó részét szállító repülőgép hajózójaként a levegőben töltötte. A személyzet tagja volt például a Magyar Honvédség első afganisztáni leszállásánál is.

Mit szól a döntéshez?

– Üdvözlöm, annak ellenére, hogy igazából két ország rendszeresítette eddig, a brazil és a portugál légierő. Ezért rá lehet mondani, hogy kiforratlan típus. Ami nem jelent nagy problémát, mert annak idején, amikor a Gripent megvettük, még az is kiforratlan típus volt, hiszen csak néhány ország rendszeresítette előttünk. Az Antonovnál nyilvánvalóan sokkal jobb, hiszen amíg az Antonovval elvittünk három tonna terhet egy bizonyos korlátozott távolságra, legfeljebb 2 ezer kilométerre, ez a repülőgép elvisz 23 tonna terhet körülbelül háromszor messzebbre. Hét NATO-szabvány raklap, illetve 84 ejtőernyős, vagy 64 menetfelszereléssel felfegyverzett katona fér el benne.

Amikor az Antonovok kivonásakor beszélgettünk, fájlalta, hogy attól kezdve olyan repülőgépe nem marad a Magyar Honvédségnek, amely rámpás lenne. Ez a gond akkor most megoldódik?

– Egy légierőnek nagyon fontos, meghatározó jellemzője a szállítóképesség, rendelkezni kell erre alkalmas repülőgépekkel. A légi támogatást olyan rámpás repülőkkel lehet megoldani, melyekkel légi deszantot (katonai egységet – a szerk.), vagy személyi deszantot lehet dobni. Az An–26-os kivonásával ez megszűnt, egyelőre nincs ilyen képessége a légierőnek, de üdvözlendő, hogy az új gépekkel ez megváltozik. Ez a gép másik kategória, egy modernebb világ, kevesebb kiszolgáló személyzettel, nagyobb kapacitással, és úgy látom, ez biztonságos megoldás.

Repülne vele?

– Ez már a fiatalok világa lesz, nem a miénk, öregeké, akik még az „orosz” korszakban tanultunk. A KC–390-es számítógépekkel vezérelt repülőgép, így amit az An–26-oson öten szolgáltunk ki, azt ketten elvégzik most.

A két személy nagyon kevésnek tűnik…

– Ez a feladattól függ. Az új gép amellett, hogy teherszállító, multifunkcionális, mert légi utántöltésre is tudják használni, ami nagyon fontos a magyar légierőnél. A Gripen vadászgépek rendelkeznek légi utántöltő képességgel, s úgy tudom, ezt gyakorolják, ennek végrehajtása követelmény. Ezt ma külföldről bérelt légi utántöltő gépekkel oldjuk meg, erre tehát majd nem lesz tovább szükség.

Annak idején sokan támadták a Gripen-beszerzést, mert nem tűnt logikusnak a drága légi utántöltés biztosítása egy ilyen kis ország esetében. Erről mi a véleménye?

– Szükség van erre a képességre, mert a Magyar Honvédség a NATO része. Szlovénia légterének védelmét is mi látjuk el a sajátunk mellett, illetve NATO-rotációban járőrözünk a Baltikum felett. Mivel a magyar légierő fel van ajánlva a NATO-nak, kell ez a képesség is a légi szállítási feladatok végrehajtása mellett.

Repül még?

– Mint tudja, én eredetileg Mi–8-assal és Mi–24-es harci helikopterrel repültem, majd átképeztek az An–26-osra: ezeken a típusokon összesen körülbelül 6800 órát töltöttem a levegőben és első osztályú, aranykoszorús oktató-berepülő hajózó címmel zártam a pályafutásomat. A honvédség után még hat évet töltöttem el a polgári kereskedelmi repülésben. Jelenleg már csak kis gépekkel szállok fel a magam élvezetére.

Mire emlékszik vissza a leg­gyakrabban?

– Amikor harci helikopteren 1998-ban tagja voltam egy bemutató köteléknek, Mi–24 es géppárnak, Nagyvázsony térségében összeütköztünk a levegőben. Kényszerleszállás lett a vége, de mindkét helikopter és a személyzet menthető volt, szerencsére senki sem sérült meg.