A jó diákok jól járnak, a rosszak pedig pórul

Emiatt nem tudott elhelyezkedni, így hát beiratkozott érettségire, ugyanúgy az Árpádba. Érdekes történetének folytatása: érettségiző tanévének elején felajánlották neki, maradjon az iskolában mint kárpitosoktató. Így 2009 júniusában még mint érettségiző járt-kelt az iskolában, pár hónapra rá pedig már a tanáriban ült. Párhuzamosan levelezőn elkezdte és elvégezte a műszaki szakoktató felsőoktatási szakot.

Már oktatói évei alatt egyéni vállalkozást indított. Ma már csak azt végzi. Izgalmas munkái vannak: – Most Tata eléggé felkapott lett. A tó körül épültek szállodák, kávézók, éttermek, oda is csináltam garnitúrákat, padozatokat – mondott példát Krisztián.

Elmesélte, tanárként maga is kísért diákokat országos szakmai versenyre, az egyik évben három tanulója is bejutott a döntőbe, az első és második helyezett is az ő diákja volt.

– Vannak sikertörténetek. Volt olyan diákom, aki olyan álláslehetőséget kapott, amelyet én mint oktató is szívesen elvállaltam volna! – mondta.

Ezzel együtt negatív tapasztalatai is erősek. – Hét évig tanítottam, és évről évre azt éreztem, hogy ez az osztály rosszabb, mint a tavalyi – fogalmazott; elmondása szerint sok olyan tanuló is van, aki semmibe veszi a tanulást, a gyakorlást.

Érdekel a kárpitos szakma? Itt olvashatsz róla bővebben. Egy kárpitos apáról és fiáról pedig itt találsz egy szívmelengető beszámolót.