Megkönnyítik az idősek dolgát a fehérvári önkéntesek

A programról Samu Miklós, az Önkéntes Információs Szolgáltatási Központ koordinátora beszélt lapunknak.

– A kormány által bevezetett, tavaly március 16-tól érvényes intézkedések között szerepelt az is, hogy a 70 év felettiekről való gondoskodás feladatát az önkormányzatok kezébe adta. Rögtön összeültek Fehérváron is a vezetők, hogy kitalálják, miként lehet segíteni a rászoruló időseken. Másfél nap alatt létrejött az önkénteseket összefogó rendszer, amelybe az első hullám idején 553-an jelentkeztek, közülük 249 személyt vontunk be a feladatokba. Azért ennyit, hogy csökkentsük a kontaktusok számát, s tényleg annyian önkénteskedjenek, amennyi emberre feltétlenül szükség van. A második hullám indulásakor ezt a rendszert indítottuk el, és új emberek jelentkezését is vártuk. Az időseknek szintén újra kellett jelentkezniük. A most is zajló harmadik hullám előtt nem volt szünet, folyamatosan fut a program. Ősz óta 106 fő jelezte szándékát önkéntes munkára, közülük jelenleg 64-en vannak beosztva. A feladatoknál bevásárlást, postai ügyintézést és gyógyszerkiváltást lehet választani.

Samu Miklós azt is elmondta, hogy kezdettől fogva nagyon ügyelnek a megbízhatóságra. Fontos, hogy azonosítható és átlátható legyen, kik végeznek az idősek ellátásával kapcsolatos tevékenységet. Már az első hullám idején is minden önkéntesnek adtak önkormányzati megbízólevelet és azonosító kártyát. Eddig nem is volt példa visszaélésre.

A programba folyamatosan lehet jelentkezni, aki kedvet és energiát érez magában, az az önkormányzatnál érdeklődhet.

Várnagy-Böde Valéria korábban nem önkénteskedett, ám segítő szándékú ember, ezért már az első hullám idején jelentkezett az önkormányzati felhívásra. Úgy gondolta, a nehéz időszakban ezzel is hasznos tagja lehet a társadalomnak. Pár napon belül megkeresték, és több feladatot ajánlottak neki: bevásárlást, gyógyszerkiváltást is vállalhatott, illetve mehetett volna a papi otthonba besegíteni, ám itt végül az időbeosztás miatt nem sikerült megegyezni. Mivel Valéria a munka és a család mellett reflexológusnak tanul, ezért gondolta, hogy valamely egészségügyi területen tudna segíteni. Amíg az önkormányzati programban nem volt pártfogoltja, addig a Szent György kórházba is jelentkezett önkéntesnek, s ott azóta is minden szombaton így dolgozik – mesélte.

Időközben azonban a fehérvári programban is lett egy idős pár és egy idős asszony, akik a napi ügyek intézé­séhez igényelnek alkalmanként segítséget. Változó időközönként, hetente, kéthetente szólnak Valériának, aki ilyenkor elintézi a bevásárlásokat, gyógyszerkiváltásokat. Mindez nagy bizalmat feltételez, hiszen pénzt bíznak rá, ő pedig körültekintően jár el a körülményeket illetően is. Például mindig visz új szatyrot, és a házaspár garázsában pakol le, hogy ne kerüljön sor személyes találkozásra. Az önkénteskedés nagy lendületet ad, energiával tölti fel, számára tulajdonképpen ez az „énidő”.

A Kodály Zoltán Általános Iskola egyik tanítónője, Kneifelné Laczkó Krisztina ősszel látta meg a felhívást, s akkor döntötte el, hogy a család és a munka mellett is belevág az önkénteskedésbe. Olvasta, hogy kifejezetten a maroshegyi részre keresnek segítőket, ő ott lakik, jelentkezett. Október vége felé keresték meg, és akkor még csak egy néni kért segítséget, azóta viszont már egy idős párnak és két másik egyedülálló embernek tud besegíteni. Amikor hívják, szinte bocsánatkérően szólnak, de ő mindig elmondja: nem teher neki.

Hárman rendszeresen (hetente, kéthetente) keresik. Mindig betartják a szabályokat, Krisztina nem lép be a lakásokba, csak átadja, amit vásárolt, maszk van rajta, és kezet is fertőtlenít. Ilyenkor rendezik az anyagiakat, s eközben kicsit beszélgetnek, amiért roppant hálásak az idősek – tapasztalja Krisztina, aki úgy fogalmazott: „Nagyon sokat ad, hogy segíthetsz!”