A Vértesben vált valóra Botond gyereknapi álma

Egy nádasdladányi édesanya, Tóth Hajnalka hozzánk eljuttatott leveléből kiderült, hogy a négy és fél éves Kovács Botond minden álma, hogy egy igazi John Deere traktorba ülhessen, s hogy azt ki is próbálhassa. Nem titkolt vágya volt az is a Sün Óvoda Maci csoportjába járó gyermeknek, hogy megismerhesse, milyen munkát tud elvégezni egy ilyen hatalmas szerkezet.

Mint megtudtuk, Botinak rengeteg traktorja van otthon, és ha bárhol lát egy igazit élőben, azonnal integet neki. Falun lakik, sokszor találkozik velük, de beülni sajnos eddig nem volt lehetősége egyikbe sem. Ezen változtatott a Hírlap.

Az igazi tavaszias időben szikrázó napsütés és Ruff János növénytermesztési ágazatvezető fogadta Botondot és édesanyját a Magyaralmási Agrár Zrt. telephelyének kapujában. Az egyébként kissé zárkózott legény azonnal megnyílt, és átvette a vezető szerepet. Mágnesként húzták őt magukhoz a géppark területén felsorakozó munka- és erőgépek, valamint a hozzájuk csatlakoztatható eszközök. Ahogy azonban a sok sárga, piros és kék szín között feltűnt a John Deere traktor semmivel sem összekeverhető zöld-sárga színe, Botond már nem kérdezte, melyik masina mire való, csak rábökött, hogy „abba akarok beülni”.

Kovács Péter, a cég műszaki vezetője vállalta, hogy segítségére lesz a szintén Kovács vezetéknevű Botondnak. – Ez elég nagy? Valami ilyesmire gondoltál? – kérdezte a műszaki vezető a közel családi ház méretű traktor mellett ámuló Botondot, aki természetesen sűrű bólogatással kísért igenekkel nyugtázta, hogy valóra vált a gyermeknapi kívánsága.

A lépcsőkön felmásztak a traktor két személyre vizsgáztatott fülkéjébe s megkezdődött a kérdések és válaszok végeláthatatlan sora, ám a műszaki vezető állta a sarat. Amíg az ifjú traktoros megtudta a pilótaülésbe süppedve, hogy a tíz tonnánál is nehezebb monstrum egy 345 lóerős, 9 ezer köbcentis masina, ami 45 kilométer per órával is tud menni, hogy nyolc óra alatt 300 litert eszik, addig kiderült az édesanya beszámolójából, hogy gyakorlatilag azóta tart a traktorőrület, mióta beszélni tud a legény, és hogy csak azért lett focilabda a jele az óvodában, mert traktor nem lehetett.

Aztán felzúgott a masina. A műszaki vezető foglalt helyet az oktatóülésen, míg Botond továbbra is a vezető helyén ült, így tettek pár tiszteletkört a telephely hatalmas udvarán.

Ruff János ezalatt elmondta, hogy három nagy traktoruk is van, de ez a legnagyobb közülük, és van 4 kisebb, 110 lóerős erőgép is.

Az egyik éppen az óriás traktor mellett állt, így Botond annak a lépcsőjét is megjárta. Annak szomszédja egy hatalmas, szitakötőre emlékeztető, önjáró permetezőgép volt, mely 195 centiméter magasra is fel tudja emelni a hasát, ha éppen napraforgó fölött kell elhaladnia. A vándortábor ezzel nem ért véget, mert a permetező magasra épített fülkéjének ablakából kiváló rálátás nyílt egy szikaszarvas emblémával ellátott zöld-sárga színre fújt monstrumra, egy kombájnra, mely már fel van készítve a repce közelgő aratására.

Németh Krisztina, a cég igazgatósági elnöke is jelen volt az eseményen. A látogatás végén átadott a családnak egy ajándékcsomagot, melyben az almási tejtermékcsalád finomságai rejtőztek. Az elnök elmondása szerint nem könnyű új traktorosokat csábítani a szakmába, négy, hozzájuk járó tanulóból jó, ha egy ott marad. Éppen emiatt nemcsak ajándékkal, hanem a visszavárás ígéretével búcsúzott Botondtól.