Szétválaszthatatlan kötelék az évszázados a lengyel–magyar barátság

Bár az elmúlt napokban több baloldali orgánum az ukrán–orosz háború árnyékában igyekezett ezt a nemzetek közötti testvériséget besározni, de a kapcsolat sokkal mélyebb és történelmibb annál, mint hogy ez szétbomlassza. 
Az ünnepi program koszorúzással vette kezdetét a Jávor Ottó téren, a Katyń-emlékkeresztnél, ahol a lengyel és magyar barátok, köztük Cser-Palkovics András polgármester, Molnár Krisztián, a megyei közgyűlés elnöke, Törő Gábor és Vargha Tamás or­szág­gyű­lési képviselők, valamint a székesfehérvári lengyel, illetve szerb nemzetiségi önkormányzat tagjai meleg kézfogással üdvözölték egymást. 
A megemlékezést követő közös séta után a városháza dísztermében folytatódott a program, ahol az esemény csúcspontjaként Vargha Tamás, a Külügyminisztérium államtitkára adhatta át Janusz Antoni Karpińskinak a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozata elismerést, amelyben Magyarország köztársaság elnöke részesítette őt. A magyar–lengyel kapcsolatok erősítésében vállalt szerepéért, illetve a Székesfehérvár és Opole város közötti együttműködés megújítását és fenntartását szolgáló tevékenységéért érdemelte ki a díjat. A kitüntetett meghatódottan beszélt a szoros baráti kapcsolatról, kiemelve, hogy nem egy-két nap alatt, hanem hosszú idő során mélyült el ez a kapcsolat Magyarország és Lengyelország, valamint Székesfehérvár és testvérvárosa között. Megköszönte Fehérvár polgármesterének azt a segítséget, amelyet Opole felhívására nyújtott a város adományok formájában, ami egy olyan gesztus, ami a baráti viszony ékes bizonyítéka. 
Vargha Tamás, Cser-Palkovics András és Molnár Krisztián felszólalásában csatlakozott a kitüntetett gondolataihoz, hozzátéve, hogy ez egy olyan, a világtörténelemben is különleges barátság a két nép között, amely több száz éve tart, és amely reményeik szerint még több száz éven át tartani is fog; a barátok barátok maradnak mindörökké.