Teneriféről szerződött a Székesfehérvári Balett Színházhoz

Ő a címadó koreográfiában táncoló három férfi egyike, s mint megtudtuk: nagyon élvezi a feladatot, megtalálta a kihívást ebben a táncban. Fernando a madridi konzervatóriumban szerzett táncosvégzettséget, klasszikus balettból, ezután két évig dolgozott egy társulatnál Dél-Franciaországban. A Székesfehérvári Balett Színházat vezető Egerházi Attilát és párját, a társulat szólistáját, balettmesterét, Cristina Porres Mormeneót egy workshop alkalmával ismerte meg. A magyar koreográfusról, az alakuló társulatról nem voltak információi, sőt Magyarországról sem sokat tudott, mégis, az a találkozás annyira megfogta, hogy élt a felkínált lehetőséggel, és Fehérvárra szerződött. Nagy izgalommal várta a költözést, azt, hogy jobban megismerje hazánkat, az itt élő embereket. Megtetszett neki a város, szereti a hangulatát – fogalmazott.

Két, teljesen más tartalmú táncban szerepel

Már a műhelymunkán és Attilával dolgozva, beszélve is azt tapasztalta meg: ahhoz, hogy jó és hiteles művész legyen, nem elég tökéletesen kivitelezni a mozdulatokat. Belülről is sokat kell hozzátenni a tánchoz, hogy a közönséghez eljusson az, amiről szól. Szívből és lélekből is kell tehát táncolni, s Attilánál fontos, hogy át tudják adni azt, amilyenek ők maguk.

Az ifjú táncos jelenleg két, nagyon más hangulatú koreográfiában szerepel, és ez igen érdekes helyzet. Az új Zárt függönyökben szerinte ezt élhetjük meg: kik vagyunk, s kivé, mivé válhatunk az életünk során. A Bolero sokkal inkább az emberi létezésről, annak alapjairól, az ösztönökről szól. Ezt a koreográfiát nagyon áthatja a szexualitás és bizonyos fokig az erőszak. Izgalmas vállalkozás mindkét darab.

Fernando tehát öt társával kedden este fellép a Vörösmarty Színházban, a balettszínház Bolero című darabjában. Műsoron lesznek még azonban a Zárt függönyök, a Bla-bla-bla, az Aquarell szivárvány és a Csókok című koreográfiák.

Az érdeklődőket pedig este 18.15-től közönségtalálkozóra várják a színházi kávézóba.