Eleven szívdobbanás, táncos lépés – Ilyen volt a martonvásári néptáncgála

Martonvásáron minden család „érintett”, a fél évszázad alatt aligha maradtak ki e személyiség- és jellemformáló tevékenységből, amit Bartók és Kodály nyomán a legkiválóbb pedagógusok, táncoktatók és a népi kultúra iránt elkötelezettek misszióként is gyakoroltak. Ötven évvel ezelőtt az általános iskola ének-zenei tagozatán, az első osztályban kezdte tanítani Salamon Ferencné a néptáncot, s a felmenő rendszerben egyre többeket ragadott el az az életérzés, ami a néptánc „ráadás-ajándéka”.

Nagy neveket lehetne még sorolni, Szabó Szilárd és Németh Ildikó, a legendás néptáncos-pedagógus házaspár példaképe többeknek, jelenleg Kiss Gergely Dávid és Endrődi Anna Sarolta vezeti az együttest.

A mostani gálán is felléptek a nagy elődök, hat generáció kétszáz táncosa mutatta be, milyen szépség, erő és örökkévalóság jellemzi ezt a műfajt.

A Marton zenekar és a Tűz lángja zenekar adott élőzenét, az erdélyi Mezőkölpény testvérvárosból elfogadta a meghívást Szabó Teri néni, a Népművészet Mestere, aki még a hétköznapok szintjén élte ifjúkorától a Magyarországon már „visszatanult” folklórt.

A Brunszvik-Beethoven Kulturális Központ nagyterme kétszer is zsúfolásig megtelt szombaton, a gyönyörű viseletek, a magas színvonalú táncszínházi jellegű, mégis oly természetesnek tűnő tánc elkápráztatta és magával ragadta a közönséget.

Az erdélyi, moldvai csángó, székely néptáncok – buzai, kalotaszegi, válaszúti, mezőkölpényi gyűjtésből származók – azt a világot idézték meg, ahol majd száz évnél tovább maradt élő valóság a néptánc és népzene az öltözékkel, szokásokkal, tájszólásokkal egyetemben.

A szlovákiai táncokat a felvidéki Imregről gyűjtötték, a kis-magyarországi koreográfiák a dél-alföldi, az eleki és a rábaközi néptáncmúltat elevenítették fel. Szabó Tibor martonvásári polgármester a Százszorszép további támogatására tett ígéretet, miként tették ezt évtizedeken át a mindenkori vezetők.