Tűzzománcok és gyertyák – Kiállítás nyílt Mányon

Az erdélyi Elekes Gyula a járványszabályok miatt nem jelenhetett meg Mányon, munkái érkeztek meg Székelyudvarhelyről, a kiemelkedő művész üzenetét hordozva. Ugron Zoltán polgármester és Tessely Zoltán, valamint L. Simon László országgyűlési képviselők is fontosnak tartották a bensőséges hangulatú kiállításon a részvételt.

– Mi, a bent rekedtek, s ők, az elszakítottak… – utalt Tessely Zoltán a száz éve fájó sebre, hiszen Erdély, Székelyföld, a magyarok, székelyek és az anyaországiak között száz éve feszül az országhatár, ami most éppen nem politikai okok miatt akadály. De akadály.

– Mindenki maszkot visel, elfogadtuk és betartjuk a kormány által hozott rendelkezéseket – hangsúlyozta Tessely Zoltán megnyitójában.

L. Simon László rövid művészettörténeti előadást rögtönzött Elekes Gyula különleges képeiről, megerősítvén, hogy pontosan értjük itt és ott a képeken megjelenő alakok, színes, égetett-festett allegóriák üzenetét. Egy a nyelvünk, közös a szellemi örökség, s a vizuális formanyelv is összeköt bennünket, mondta. A tűzzománc nagyon régi iparművészeti módszer, s Elekes a legmagasabb szinten alkot e műfajban. Képei ősi technikával készülnek, az ősmagyar és a keresztény jelképek, legendák megjelenítésével idéznek a nézőben érzéseket, gondolatokat, ám a legmodernebb formanyelven. Alapvetően női arcok sejlenek ki a varázsos színekből, szentek, a régi paraszti világ asszonyai ismerhetők fel stilizáltan a néhol szürreális, olykor absztrakt, máskor alig jelzésszerű módon felbukkanó kompozíciókból. A szkíták, a csodaszarvas, Szűz Mária – ősi és Szent István óta gyakorolt keresztény hitünk összeolvadt lelkünkben az ezer év alatt, Elekes Gyula ezt is egyértelműsíti.

Vincze Zita gyertyadíszítő kézműves művész önvallomása szerint Mány a szülőfaluja, Bicske a szülővárosa – ez a fajta kettős lokálpatriotizmus jellemzi őt. Gyökerei Mányhoz kötik, Bicskén nevelkedett, ám most ismét a községben lakik, közéleti tevékenysége, kiállításai a helybéliség szeretetével történnek. Kovácsoltvas gyertyatartókat tervezett és készíttetett nagyméretű gyertyáinak, amelyeken a nemzeti szimbólumok, a magyar népművészeti formakincs elemei jelennek meg általa. Simon András egyvonalas rajza a betlehemi jelenetet ábrázolja, kifejezetten a művész személyre szóló engedélyével rajzolta rá Zita a hófehér gyertyára az ismert művet. A gyertyát elégetjük, fénye-lángja tölti be küldetését, ha eltűnik. A tűzzománcképek és az ellobbanó gyertyák „rokonsága” oly egyértelmű, mint az erdélyi művész és az anyaországiak vérbeli-lelki rokonsága.

Illés Richárd zenész-tanár megindító dala és zongorajátéka emelte a kis ünnepség rangját, még inkább összekapcsolta a megjelenteket. S a pandémia különös élménye: maszkban énekelték a Székely himnuszt, a lélegzeteknél be-beszippantva a puha anyagot. Ám a szemek, a tekintetek még hangsúlyosabban árulkodtak az elrejteni sem szándékozott, mély érzésekről, a nemzeti összetartozásról.