Válogatás 100 év határon túli magyar művészetéből

A székesfehérvári Csók István Képtár hűvös falai között kalauzolt bennünket szűk egy órában Szücs György művészettörténész, az Összetartozunk című kiállítás kurátora.

A május végén megnyílt tárlat – a címből is adódóan – a magyar és a határainkon túl élő művészek, illetve a közönség közötti kapcsolat erősítését is hivatott szolgálni. Különlegessége, hogy olyan új alkotásokat mutat be a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből, amelyeket tavaly, egy műtárgy-szerzeményezési program kapcsán szerezhettek be. Ezek határon túli művészek alkotásai, és az elmúlt száz évben készültek, a tárlatot pedig eredetileg tavaly, a trianoni békediktátum 100. évfordulóján akarták bemutatni. Végül, a pandémia miatt 2021-ben került rá sor.

A Szépművészeti Múzeum–Magyar Nemzeti Galéria a kormány támogatásával valósította meg 2020-ban a rendkívüli jelentőségű m űtárgy-szerzeményezési programot, ennek köszönhetően pedig több mint száz alkotással gyarapodhatott a galéria trianoni határokon kívüli magyar művészeti gyűjteményi egysége. Ráadásul harminc olyan alkotóról is szó van, akik eddig még nem voltak képviselve ebben a nemzeti gyűjteményben. A Csók Képtárban látható tárlat anyagának jó része ezekre az új szerzeményekre épül, és a közönség Fehérváron láthatja őket először. Közel 70 képzőművész több mint 80 munkájáról van szó – derül ki a Szent István Király Múzeum honlapjáról, s körülbelül ezt foglalta össze Szücs György is tárlatvezetésének kezdetén.

A művészek közül sokan élnek még a határainkon túl, például a Délvidéken, Erdélyben, a Felvidéken, többen azonban már egy ideje Magyarországon laknak és dolgoznak. Az is kiderült, hogy jóval több mint 100 művet sikerült megvásárolni, és nem az volt a szempont, hogy minél olcsóbbak legyenek. Vannak olyan nevek, akik hazánkban is ismertek voltak már (például Mattis Teutsch János, Szervátiusz Jenő és Tibor), azonban találhatunk sok olyan művészt, aki nagyon színvonalasan alkotott, alkot, ám itthon eddig nem tudtunk róluk (például Erdélyi Béla, Bartusz György).

A kiállításban a tárgyakat összesen kilenc tematikus szekcióban rendezték el, bemutatva egyebek mellett az archaikusabb falusi és a modern nagyvárosi életet, és elvontabb, belső tájakra kalauzoló művek is szerepelnek. Szücs György értő és élvezetes vezetése során ismertette ezeket a szekciókat, külön kiemelve egy-egy jelentősebb művészt és alkotást. Ilyen volt mindjárt a kezdéskor Jovián György, akinek 1983-as Hommage á Vincent című képéhez Heidegger Vincent van Gogh Parasztcipők című festményéről szóló művészetfilozófiai elemzése szolgált alapul. Ugyanakkor az alkotó a képbe épített cipőkkel saját egyéni sorsát, elvándorlását is jelképezi, hiszen a végső változatot már Magyarországra való áttelepülése után készítette el.

Vásárhelyi Z. Emil 1936-os, feleségét ábrázoló festménye (a címe: Nő könyvvel) is nagyon megkapó. A festő a kolozsvári művészeti élet fáradhatatlan szervezője volt, az e képen is szembetűnő, könnyed, erős vonalrajzos stílusa a francia art decóhoz közelít.

Természetesen vannak a híres nagybányai festőiskolához kötődő művek is. Ilyen például L. Bitay Árpád Kismalom utca című festménye 1931-ből, ami Nagybánya egyik legkedveltebb festői helyszínét, a Kismalom utcát ábrázolja.

Ütő Gusztáv 2009-es képe már modernebb, expresszívebb és az erdélyi Uzonkafürdőn készült egy művésztelepen. A tárlat plakátján is látható, találó, gyökereket ábrázoló festmény pedig Pittner Olivér munkája, aki a világháború után Marosvásárhelyen telepedett le, és Gyökerek címmel alkotott képsorozatot.

A változatos, érdekes kiállítás augusztus 29-ig tekinthető meg a Csók István Képtárban.