Nem puszta gyaloglás, belső utazás is egyben a Szent Pantaleimon zarándoklat

Ezt a közösségi programot a Beloianniszi Szent Demeter Görögkeleti Egyházközösség és a Pentele Hagyományőrző Egyesület szervezi már évek óta. Immáron hetedik alkalommal hirdették meg a gyalogos zarándoklatot, de idén másodjára megfordították az irányt: a Beloiannisz-Dunaújváros útvonal helyett városunkból indultak a résztvevők a hellenofil településre. Mint azt Katona László Prodromosz, a beloianniszi templom parókusa a kora reggeli gyülekező alatt elmondta, a változtatásnak csupán annyi az oka, hogy így egy meghitt ünnepségen fogadhatják templomukban a zarándokokat, és lehetőség van megpihenniük, feltöltődniük, beszélgetni egymással.

Nem kis távról van szó, körülbelül 33 kilométert tesznek meg a résztevők a zarándoklat során. Útközben több helyszínen is megállnak, ahol csatlakozhatnak mások is menethez, illetve, ha lehetőségük van rá, templomokat is felkeresnek. Rácalmást, Kulcsot, a Czigler tavat, és Iváncsát is érintették az útjuk során.

A gyalogos zarándoklatot mindig Szentirmai Róbert atya vezeti, így volt ez most is. Az atya elmondta, Kalota József, a beloianniszi templom néhai parókusa kezdeményezte annak idején a zarándoklatot azzal a céllal, hogy megemlékezzenek a Szent Pantaleon monostor szerzeteseiről. A gyógyító vértanú fontos alakja a görögkeleti egyháznak is, nekünk pedig névadónk, hiszen Pantaleon nevéből ered a Pentele, Dunapentele elnevezés. Kortörténeti dokumentumok is bizonyítják, hogy annak idén egy monostor állt a Szalki-sziget északi részénél, amelynek védőszentje Szent Pantaleon volt. Így kapcsolódik össze a görögkeleti egyházközség és Dunaújváros történelmi szála, amelyet ez a zarándoklat is hivatott a köztudatban fenntartani.

Mivel a zarándoklattal az elhunyt szerzetesekről emlékeznek meg, éppen ezért egy halotti emlékszertartással kezdődött a program a volt komp-kikötőnél, amelyet Katona László Prodromosz, Szentirmai Róbert és Füzesi Zsolt, a kecskeméti Szentháromság Templom papja tartott.

Baráth Károly könyveket ajándékozott az egyházi vezetőknek, megköszönve azt, hogy év, mint év megszervezik ezt a zarándoklatot. Az ikonfestészet enciklopédiájának egy-egy példányát adta át számukra, amelyben Szent Pantaleonról is írnak.

Ezután már az induláshoz készülődtek a zarándokok, köztük Terekiné Rendes Éva. Ő a szervezésből is kiveszi a részét, és mindig vállalja a mintegy 33 kilométeres táv megtételét. Érdeklődésünkre megosztotta, hogy a zarándoklat egy különleges érzést és élményt jelent számára: lehetőséget ad arra, hogy kiszakadjon az ember a hétköznapok forgatagából; hogy a hosszú út során elmélyüljön és új meglátásba helyezze gondolatait. Mindezeket pedig hasonló gondolkodású, hozzáállású emberek között lehet megélni.

Szentirmai Róbert atya hasonló gondolatokkal szolgál minden érdeklődő vagy leendő zarándok számára: általában kevés ideje van az embernek arra, hogy egy kicsit magába forduljon, viszont erre alkalmat nyújt a zarándoklat, amely egy belső utazást is jelenthet. Ezzel együtt a társasági kapcsolatok építésére és ápolására is lehetőséget ad, a vallásos embereknek pedig a hitbéli elmélyülésre.