Ünnepel a fehérvári fotóklub: nem bableves fotók a születésnapi tárlaton

Posfai Attila, a Székesfehérvári Fotóklub elnöke Nagy Ottó Sándortól, a fotóklub alapítójától vette át a szervezet vezetését. Ám nem mint vezető tevékenykedett tovább, hanem mint elnök – meséli Posfai Attila a klub fennállásának 65. születésnapi kiállításmegnyitóján, szerdán este a Székesfehérvári Kulturális és Közösségi Központban.

- Azért vagyok elnök, mert Nagy Ottó Sándor ugyan már nincs köztünk, de továbbra is ő maradt a fotóklub vezetője – árulta el, ahogy azt is: a klub alapító tagjai közt ott volt Kabáczy Szilárd, a Fejér Megyei Hírlap egykori fotóriportere, valamint Mihályi Gyula is. A klubnak több mint 30 aktív tagja van jelenleg is, a mostani tárlaton pedig 27 alkotó három-három fotográfiája látható. Színes vadonatúj képek, valamint több évtizeddel ezelőtt készült fekete-fehér fotók is helyet kaptak a falakon. Lehrner Zsolt, Székesfehérvár alpolgármestere is köszöntötte a megnyitó résztvevőit, s visszanyúlt a fényképezés kezdeteihez.

- A képkészítés, egyes tárgyak, körülöttünk zajló történések megörökítése – bármily’ megdöbbentő lehet első hallásra – mintegy 20 ezer éves múltra tekint vissza. Gondoljunk az altamirai barlang falán található alkotásokra, az egyiptomi uralkodók ábrázolására, az ógörög vázákra, vagy éppen a veleméri templom középkori freskótöredékeire… Majd a XIX. század közepén megjelent a fotográfia, azaz valaminek vagy valakinek az optikai úton, fényérzékeny anyagra készített, vegyi eljárással rögzített képe – a negatív. Ekkor már egyértelművé vált a fizikai kapcsolat a kép és a készítője között. És hitelesebb is lett a megörökítés. A fénykép valós bizonyítéka bármely egykor létező személynek, tárgynak, megtörtént eseménynek – fogalmazott az alpolgármester, s kiemelte azt közel 100 évvel későbbi gondolatot, amely a székesfehérvári fotósok közösségbe tömörülését szorgalmazta. 1957-ben volt mindez: - Az első évek, mint ahogy lenni szokott, az útkeresés évei voltak, de 1958 novemberében már a Magyar Városok Fotószalonjának vándorkiállítását szervezték meg a Székesfehérvári Fotóklubosok az akkori István Király Múzeumban, 1959-ben pedig az I. Megyei Fotókiállítást. A Fotóklub az alkotó tevékenység mellett mindig ügyelt a magas művészeti színvonal képviseletére és a művészeti ismeretterjesztésre is kiemelt hangsúlyt fektetett. Ennek eredményeként a Székesfehérvári Fotóklub a 70-es, 80-as években több mint 60 aktív taggal büszkélkedhetett.

Majd rátért napjaink digitális áttörésére és digitális lázadására, melynek idején a Fotóklub továbbra is kiemelt fontosságúnak tartja a magas színvonalú, minőségi fotózást, az e területen végzett oktatómunkát és azt, hogy mi, fehérváriak a város egy-egy épületével, parkjával, hangulatával vagy éppen fehérvári emberek portréival találkozhassunk a kiállításokon.

- Köszönöm a város szellemiségét, közösségét megörökítő fotókat, hiszen mi is láthatjuk, hogy mennyit szépült, épült, változott szeretett Székesfehérvárunk 1957 óta. Köszönet azoknak az embereknek, akik megörökítették a joggal kordokumentumnak hívható fotókat. Kívánom, hogy az új kihívás, a közösségi média teremtette „bablevest eszem vacsorára” színvonalú képeken túl a Székesfehérvári Fotóklub révén továbbra is az értékközvetítő, értéket megtartó fotókban gyönyörködhessünk, vagy éppen késztessenek gondolkodásra bennünket, befogadókat.