Csábi József együttese hallatlan magabiztossággal szerezte meg az első helyet

Thermovár Északi csoport

1. Flavus Velence

Az utóbbi négy idényben megjárta a csúcsot és a poklot egyaránt a tóparti alakulat. A 2015/16-os bajnoki évben a megyei I. osztályban még a dobogó második fokán találjuk a gárdát, ám egy évvel később a 15. helyen zárt, ami azt jelentette, hogy kiestek a második vonalba. Több oka volt ennek, ezeket a megyei labdarúgást jól ismerő szakemberek, szurkolók tudják, és emlékeznek rá, ám az kétségtelen, hogy akkoriban sokan egy lyukas garast nem tettek volna le azért, hogy két évvel később visszajut a csapat a megye egybe. Tavaly még az Agárdi Termál csoportban csatáztak, több-kevesebb sikerrel, és a középmezőnyben helyezkedtek el a szezonzárón. Idén azonban nagyot változott a világ, mert nemcsak többen álltak a csapat mellé, hanem a helyi önkormányzat is teljes mellszélességgel, és igen tetemes összeget nyújtva támogatja őket. Nem mondhatni, hogy eleve rosszul indítottak volna az őszi idényben, hiszen a 3. fordulót kivéve végig a tabella élén álltak, és ezt a pozíciót végig megőrizve tetemes előnnyel, a mögöttük végző Vál együttesét tizenhat ponttal megelőzve értek célba, s lettek bajnokok. Részükről akár hamarabb le is húzhatták volna a rolót, mivel már a 26. fordulóban, a Mór II legyőzése után matematikailag is eldőlt, hogy riválisaik nem érhetik utol őket. Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy közben a Fejér Megyei Kupában sem tétlenkedtek, annak a döntőjébe jutottak, méghozzá négy megyei I. osztályú ellenfelet – Tordas, Martonvásár, Sárosd Kronos Sport, Ikarus-Maroshegy – búcsúztatva. A fináléban sem játszottak alárendelt szerepet, az Ercsi Kinizsi a büntetőpárbajban győzte le őket. Az idényt a csapat Menus Tamás irányításával kezdte, akit a 4. fordulóban Urbán Flórián váltott. A tél folyamán a klubvezetés, annak dacára, hogy az élen álltak, megvonta a bizalmat a szakembertől, és jött a Velencéhez ezer szállal kötődő egyszeres szövetségi kapitány, Csábi József, akivel végül sikeres szezont zártak. A csapat és a csoport legeredményesebb játékosa Gulyás Gergő lett 31 találattal, őt követte a 16 gólos Mágocs Norbert.

2. Vál KSE

Egész éves teljesítménye alapján teljesen megérdemelt a Vál KSE csapatának második helye. Az időben kissé visszatekintve azzal szembesülhettünk, hogy a gárda fennállása legjobb eredményét érte el ebben az évben. A 2008/09-es szezonban jutottak fel a másodosztályba, azóta kétszer voltak negyedikek, többnyire a középmezőnyben tanyáztak. Különösebben nagy téttel nem lehetett volna arra fogadni, hogy ha nem is a feljutásért, de a dobogóért fognak harcolni Sinkó Csaba tanítványai. Fokozatosan, apró lépésekkel indultak el a sikerek övezte úton, bár ősszel még a későbbi riválisok közül a Flavus Velence és a Bodajk is legyőzte őket hazai pályán. A tél az 5. helyen érte őket, kilenc győzelem mellett ötször kaptak ki, és egy döntetlent játszottak. Ezzel szemben tavasszal már sokkal jobban összeállt a védekezésük, míg támadásban szintén ez mondható el, sokkal határozottabbak voltak a kapu előtt. Ez azt eredményezte, hogy tíz góllal lőttek többet, és öttel kaptak kevesebbet. A 25. fordulóban taszították le az ezüstös helyről a Bodajkot, miután azok Pátkán pontokat veszítettek, és innentől már nem lehetett a Vált visszaelőzni. A csapat éleslövész-duóját a Zágoni Levente (29)–Bajor Balázs (19) páros alkotta, akik összesen 48 gólt vállaltak az idényben elért 72 gólból.

3. Bodajk

A 2016/17-es évben a Pátka csapata még a megye egyben vitézkedett, ám utána már nem vállalták itt a szereplést, a csapatból pedig többen – Takács Viktor vezetőedzővel az élen – Bodajkra távoztak. Arra bizonyára sokan emlékezhetnek, hogy a településnek 2003 és 2005 között NB II-es csapata volt, amely bár az MTK fiókcsapataként funkcionált, hétről hétre élvezetes meccseket játszottak a pályafutásuk elején járó Kanta József és társai a Kastélykertben. Majd a megye labdarúgásának harmadik vonalában tűnt fel a csapat, és 2011-től folyamatosan a megye kettő tagja. Takács Viktorék érkezése alaposan felkavarta az állóvizet, mivel tavaly már olyan jeleket láttunk, hogy a csapat útja akár felfelé is ívelhet a tabellán, és nem véletlenül végeztek előző évben a csoport harmadik helyén. Az már más lapra tartozik, hogy az átszervezések miatt megérkezett a csoportba a Flavus Velence együttese, és mellette – valljuk meg őszintén – nem sok babér termett számukra. Maradt a harc az ezüstéremért, amelyről, mint azt korábban jeleztük, öt játéknappal a bajnokság vége előtt lecsúsztak. Igazi oroszlánbarlangnak bizonyult viszont a pályájuk, tizenöt meccsből tizenkettőt megnyertek, két döntetlen mellett csupán egy vereséget szenvedtek, a 20. fordulóban a Csór Truck-Trailer csapatától (2-5). A gárdában a legtöbb gólt Molnár Tamás érte el, 27 találatával az összetettben harmadik lett. Rajta kívül még Takács Viktor lőtt tíz gólnál többet (11).

Groupama Déli csoport

1. Vajta

A csapat a kétezres évek első felében és közepén a harmadosztály, illetve a második vonal között ingázott, majd a 2016/17-es idényben megnyerték a Horfer Serleg csoport küzdelmeit, visszajutva a megye kettőbe. Tavaly, az akkor még Agárdi Termálnak nevezett csoportban kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtottak, bőven kivívták a bennmaradást, és a 9. helyet szerezték meg a Flavus Velence mögött, rosszabb gólarányuknak köszönhetően. Idén a 2. fordulóban álltak először az élre, miután 6-1-re legyőzték az Adonyt, már ekkor érződött, hogy az újonc Perkáta csapatával vállvetve elkezdik menetelésüket. A 9. fordulóban előzte meg őket először a perkátai alakulat, ám a tavaszi idény nyitányát is az élről várhatta a Vajta. Aztán rögtön a 16. fordulóban hazai pályán a Szabadegyháza alaposan megtréfálta őket, 1-0-s győzelmével mindhárom pontot hazavitte, és a tabellán rögtön váltás történt, újból a Perkáta került az első helyre. Innentől tizenkét héten keresztül nézhették riválisuk hátát, de a Vajtán lejátszott rangadón győztek 4-1-re, ami a dobogó legmagasabb fokára röpítette a csapatot. Ott is maradtak, kiérdemelve a feljutást. Azt azonban nem tudjuk, hogy ténylegesen ott találjuk-e őket a nyáron induló megye egyben, mivel információink szerint nem kértek I. osztályú licencet. Imponáló, 112 gólos különbséggel (138-26) zártak, Horváth Ádám 32 góljával bizonyult a legeredményesebbnek, őt követi a 19 gólos Rezicska Richárd, valamint Szabó Zoltán 16 találattal. A Fejér Megyei Kupa sorozatában sem tétlenkedtek, az I. osztályú csapatok közül kiejtették a Lajoskomárom, a Mór és a címvédő Főnix FC csapatait. Bejutottak a legjobb négy közé, ahol a bronzmeccsen az Ikarus-Marosheggyel már nem bírtak (0-4).

2. Perkáta

A perkátai labdarúgás történetében egészen 1994-ig kell visszalapozni, amikor a csapat utoljára a megye egyben szerepelt. Ezt mindössze három idény követte a másodosztályban, majd lifteztek a második és a harmadik vonal között. 2003-ban kiestek a megye háromba, 13 évig tartott az ottani szereplésük, amíg a tavalyi szezonban megnyerték a Horfer Serleg csoportot. Így aztán egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy különösebb rutinnal felvértezve érkeztek volna a Déli csoportba, ahol az első komolyabb sikerüket a 2. fordulóban érték el a Sárszentágota 6-1-es, idegenbeli legyőzésével. Ezzel megvetették lábukat az élmezőnyben, majd szép lassan a csoport meghatározó tagjává léptek elő. Ahogy már fenti sorainkban írtuk, a Vajtával vívtak élet-halál harcot a bajnoki címért. A szintén említett vajtai rangadón szálltak el a reményeik, azt a háromgólos vereséget csak úgy tudták volna feledtetni, ha a Vajta elbukja valamelyik meccsét a folytatásban. Nem ez történt, ám így is figyelemre méltó a mérlegük. A Vajtához hasonlóan száz gól felett találtak be az ellenfelek hálóiba, és tizenkét meccsen lőttek négy, vagy annál több gólt. Tóth Attila 22 góljával megelőzte a 19 találatos török származású Özsah Tufukot – akinek a nevével 2008-ban még a török I. osztályú Göztepe Izmir összeállításában is találkozhattunk. A hírek szerint azonban ők sem adtak be az I. osztályba licencet, így nagy valószínűséggel jövőre is ebben a csoportban vitézkednek majd.

3. Szabadegyháza

A 2012/13-as szezon végén búcsúzott tizenhárom esztendei I. osztályú szereplés (2009-ben egy évre megszakadt a sorozat) után a Kinizsi SC, és azóta a második vonal markáns tagja. Egy évvel ezelőtt a toronymagasan legtöbb pontot gyűjtő Kisláng-Telmex mögött a másodikak lettek, idén pedig a bronzérmet gyűjtötték be a Perkáta mögött. Igazság szerint esélyük nem nagyon volt a feljebb lépéshez, de az őket üldözőket alaposan lehagyták, 13 ponttal előzték meg a negyedik Káloz együttesét. Ők, ellentétben az előttük zárókkal beadták a licencet, tehát akár nyártól ismét találkozhatunk velük az első vonalban. A csapatot régóta irányító Baranyai Balázs vezetőedző rutinos, jobbára 25 év feletti játékosokra támaszkodhatott, ők érdekes módon inkább az idegenbeli összecsapásokon villogtak – tizenötből tizenkét mérkőzést nyertek, két döntetlent játszottak, és egy vereséget szenvedtek.