Dinnyés Olivér először edzőtáborozott az első csapattal

– Hogyan ismerkedtél meg a labdarúgással, hol kezdted el a pályafutásodat?

– Egy újpesti óvodában kezdtem el focizni, de abszolút nem versenyszerűen, a labda szeretete hajtott csak minket. Volt, hogy dobtuk, volt, hogy rúgtuk a bőrt. Aztán az egyik nap, amikor épp kint fociztunk az udvaron, az egyik Vasasban játszó társam édesapja odalépett az anyukámhoz, és felajánlotta, hogy menjek el a fővárosi piros-kékekhez egy edzésre. Majd a klubnál maradtam.

– Később pedig Újpestre kerültél.

– Így van. A Vasasnál olyan rendszer létezett korábban, hogy a Fáy utcai sporttelepen, illetve a Pasaréti Akadémián is működött a klub utánpótlása. Az egyik évben megcserélték a kettőt, Pasaréti sportközpont lekerült a Fáy utcába, onnan pedig a játékosok Pasarétre költöztek át. Ebben az időszakban jártam a 8. osztályt, és épp a gimnáziumi felvételi előtt álltam, ugyanis nekem a labdarúgás mellett mindig fontos volt a tanulás. Amikor a két központ helyet cserélt, szerettem volna bejutni az akadémiára, de csak a Fáy utcába kerültem, ami a lakhelyemtől napi két óra utazást jelentett volna. A felvételi miatt végül úgy döntöttünk, hogy Újpesten folytatom.

– 2018 nyarán kerültél a Vidihez. Miért döntöttél úgy, hogy Székesfehérvárra igazolsz?

– 2018 januárjában már jártam Fehérváron próbajátékon, az akkori újpesti szakmai igazgató, Fórián Zsolt jelezte, hogy három játékost, köztük engem is várnak próbajátékra a Vidihez. Azon a télen a Tímár Krisztián által irányított NB III.-as csapatnál töltöttünk egy hetet. Kölcsönös volt a szimpátia, nagyon tetszett a közeg, de mivel épp érettségi előtt álltam, így januárban még nem igazoltam Fehérvárra. Végül nyáron aláírtam a szerződésemet.

– 2020 szeptemberében bemutatkozhattál tétmérkőzésen az első csapatnál. Mikor tudtad meg, hogy jó eséllyel pályára lépsz a Tiszaföldvár elleni kupamérkőzésen?

– Korábban már edzőmérkőzésen bemutatkoztam a csapatban, még Marko Nikolics irányítása alatt. A kupamérkőzésen Vágó Gabival, Pap Marcival együtt léphettem pályára, de előtte már jó néhányszor edzhettünk együtt a felnőttekkel. Már Joan Carillónál is tréningeztünk a nagyokkal, de akkor a koronavírus megnehezítette a feljátszást, ahogy később Márton Gábornál sem könnyítette meg a helyzetünket. Végül nagy örömünkre a Tiszaföldvár ellen bemutatkozhattunk, ezen a nyáron pedig első alkalommal utazhattam el az edzőtáborba.

– Hogy érezted magad Ausztriában? Korábban elsősorban középpályásként játszottál, de a felkészülési mérkőzések alatt hátvédként is szerepet kaptál. Melyik poszt áll hozzád közelebb?

– Hatalmas lehetőség nekünk fiataloknak, hogy az NB I.-es gárdával edzhetünk. Az edzőtáborban jól fogadtak a többiek, a keret nagy részét már ismertem, de az újak is segítőkészek voltak velünk, fia­talokkal. Ausztriában a hangsúly a kemény munkán volt, a cél, hogy megszerezzük a kellő fizikai alapot a következő idény kihívásaihoz. Az NB III.-as csapatban középpályásként számoltak velem, majd Szabics Imre kinevezése után felkerültünk a felnőttgárdához, ahol védőként is kipróbáltak. Rengeteg segítséget kapok a stábtól és a társaktól is az új poszthoz, tisztában vagyok vele, hogy még sokat kell tanulnom, de remélem, jó úton haladok.