Fehérvár Enthroners - Czirók Márton nem lassít

Rengeteg díjat kapott, többszörös bajnok, 2016-ban az Év játékosa, tagja a magyar válogatott legelső, 2015-ös keretének, ő szerezte a nemzeti csapatban irányítóként az első pontokat – egy irányítófutással –, és az első elkapott touchdown szintén az ő nevéhez fűződik. Most pedig a Fehérvár Enthroners csapatát erősíti az European League of Football ( ELF ) idei szezonjában.

Mikor döntötte el, hogy irányító lesz vagy elkapó? 2009-ben irányítóként kezdte, és még 2018-ban is volt olyan meccs, ahol azon a poszton kezdett. Mégis ha lenne Magyarországon Hírességek Csarnoka, akkor oda elkapóként kerülne be. 

– Ez nem csak rajtam múlt. Ha fiatalabb koromban megkérdezte volna valaki, akkor biztos azt mondom, hogy irányító akarok lenni. De végül ez úgy működött mindig, hogy azt játszottam, amire szüksége volt az edzőmnek. Azoknál a csapatoknál, ahol játszottam, oda nem véletlenül mentem. Mindig azt a lehetőséget választottam, ahol volt jó irányító, mert akkor tudtam elkapóként is hasznos lenni, hiszen volt aki nekem passzoljon. Viszont ez valóban a 22-es csapdája, mert ha jó az irányító, akkor azon a poszton nem én leszek a pályán. De nekem ez így is jó, mert akkor elkapóként segítek a csapatomnak. Ez persze több szempontból is hasznos volt, szerették az edzők, mert ott voltam kéznél mint csereirányító, egyfajta fenyegetésként, hogy a kezdőirányító jobban játsszon.

Emlékszik még az utolsó meccsére, amikor irányítóként kezdett? 

– Talán 2018-ban lehetett. Agyrázkódása volt Váry Tamásnak a kezdő irányítónknak, és azért kellett nekem beállnom, mert nem edzett azon a héten.

Hogy gondol magára? Mint irányító vagy mint elkapó? 

– Abszolút elkapó. Hasznosabb vagyok azon a poszton, több sikerélményem van, jobban élvezem és jobban is megy.

Szerintem túlságosan szerény, mert nem akármilyen elkapó lett.

– Köszönöm, de én úgy gondolok magamra, mint amerikaifutball-játékos.

És akkor jött a Fehérvár Enthroners 

Térjünk át Fehérvárra. 2023-ban magyar bajnok volt a Budapest Wolves tagjaként, a válogatottól visszavonult, tehát azt gondolhattuk már inkább levezet. Az ország legjobb csapatában mégis számítanak önre. 

– Több szempontból kell megvizsgálni ezt a kérdést. Először is, azt gondolom, hogy a Wolvesnál egy elég nagy korszak lezárult azzal, hogy Bencsics Márk visszavonult, illetve nagyon sok játékos abbahagyta a futballt. Nekem ők nagyon jó cimboráim, és nagyon hiányoznak a pályáról. Nagyon sok fiatal tehetség van a Wolvesban jelenleg is, de nekem ezek a régi bajtársak hiányoznak. Az utolsó évünkben egy visszaesett színvonalú HFL-ben kellett játszani, de ettől függetlenül nagyon élveztük azt, hogy mi még együtt vagyunk, tudunk egy jót játszani. Most viszont visszavonultak, és emiatt nem éreztem azt, hogy biztosan ott akarok játszani. Emiatt voltam mozdítható. Ettől függetlenül úgy indultam el az év elején, hogy a Wolvesban fogok játszani, aztán megkeresett az Enthroners. Náluk elég kevés elkapó volt a keretben. Mészáros Márton és Benedek László is otthagyta a Fehérvárt, úgyhogy szükségük volt egy elkapóra, akit be tudnak vetni. Azt lássuk be, hogy egyelőre túl nagy merítés nincsen Magyarországon, és a két említett emberen kívül talán, akit még be lehet vetni a kezdőben az már ott játszik, ő Tóth Nándor. Így az Enthroners megkeresett. Nekem pedig nagyjából ez az egy dolog hiányzott már csak a karrieremből, hogy az ELF-ben is kipróbáljam magam.

És hogy érzi magát ebben a ligában?

– Megmondom őszintén, nagyon alacsony elvárásokat támasztottam magammal szemben. Elvégre nem véletlenül vonultam vissza a válogatottból, és idén már 34 éves leszek. Ennek ellenére nagy meglepetésre még a frissen szerződtetett import játékost is sikerült kiszorítanom a kezdőből, a meccsek nagy részében végig a pályán vagyok, és már megvan az első touchdownom. Őszintén szólva év elején örültem volna, ha van pár elkapásom, és csereként egy picit hozzá tudok tenni a csapat sikeréhez. Így számomra hihetetlenül pozitív kimenetele van az idei évnek. Nagyon örülök, hogy itt vagyok, és még ha nem is kiemelkedő szinten vagyok ebben a ligában, de még oda tudom tenni azt, amire képes vagyok.

Viszont csapatszinten nem úgy sikerül ez a szezon, ahogy azt gondolnák, ahogy szeretnék. Hol a probléma? 

– Van a ligának egy elit első része, bivalyerős csapatokkal, és van egy „alsó” osztálya, ez utóbbiban a Fehérvárral. De a jelenlegi eredményünk nem tükrözi hűen a helyünket és erősségünket, mert nem a legalján vagyunk ennek az alsó osztálynak. Ami a legfőbb oka annak, hogy itt tartunk, és nincs még győzelmünk, az a rengeteg sérülés. Borzasztó mennyiségű embert kellene pótolnunk. És ebben vagyunk nagyon lemaradva a német, az osztrák, az olasz, vagy a lengyel csapatok mögött. Hiába ez az egy csapat van Magyarországon, ami ELF-szinten játszik, nincs annyi jó magyar játékos, aki ezt a szintet megüti, vagy legalább a közelében van. És ha van egy sérülés, akkor számszerűleg tudjuk pótolni az adott játékost, de a minőség már nem ugyanaz. Én azt gondolom, hogy erre kellene a szövetségnek is segítséget nyújtania a csapatnak. Nem azt mondom, hogy mindenkit küldjenek ide, de segítsék azzal az egyetlen ELF klubot, hogy mondjuk a magyar bajnokság (HFL) nincs ütközésben ezzel a kiírással. Mert akkor meg lehetne tenni azt, hogy azok a játékosok, akik a HFL-ben kiemelkedőek, azok el tudnak jönni az Enthronersbe rutint szerezni a nemzetközi ligában. És akkor a következő évben magasabb színvonalat tud képviselni a HLF is. Ilyen kollaborációra lenne szükség ahhoz, hogy hosszú távon ez sikeres legyen.

Mennyi győzelmet számoltak, és számolnak most a szezon végéig így a bajnokság félidejében?

– Amikor elindultunk, 4-6 győzelemmel számoltunk a 12 meccsből. Csak nem minden úgy alakult, ahogy szerettük volna. Sajnos már kaptunk ki olyan csapatoktól is, akiket verhetőnek gondoltunk. Gondolok itt például a Kölnre vagy a Milánóra. Mert azt reálisan kell látnunk, hogy egy Berlin Thunder, egy Wroclaw Panters, Vienna Vikings nem a mi szintünk. Remélhetőleg idővel sikerül, de ehhez nem csak az Enthronersnek, hanem a magyar amerikai futballnak kell felnőnie ehhez a szinthez.

Erre lehet jó kezdeményezés az Enthroners Football Academy, akik az osztrák bajnokságban edződnek, keményednek? 

– Jó kezdeményezés, de még kevés. Ez csak akkor működik, ha megfelelő energia van belerakva. Ha olyan utat, olyan alternatívát tud nyújtani, ami miatt érdemes a jobb HFL-játékosoknak eljönni Fehérvárra fejlődni. Persze ehhez a szövetségnek, illetve a csapatoknak is szemléletváltásra lenne szüksége. Mert itt is érzek egy kis problémát. Természetesen a mostani fehérvári fiatal generációnak tényleg nagyon jó ez az osztrák liga. Ismerek is pár srácot onnan, főleg az elkapók közül, akik jönnek nekünk edzésen segíteni, és ők nagyon nagy tehetségek. Szerintem a következő öt-tíz évben meghatározó játékosai lehetnek az Enthronersnek.

Térjünk vissza az elvárásokhoz. Idén eddig hat meccs, nulla győzelem. Mi a cél a hátralévő hat meccsen? 

– Egy icipici szerencsével még lehet ebből négy győzelem. Most hétvégén játszunk Prágában, és ez egy bőven nyerhető meccs. Illetve nagyon fontos mérföldkő is abból a szempontból, hogy ha itt sem sikerül a győzelem, akkor sokkal mélyebbre kell nézni, és jobban átgondolni, hogy miért nem sikerült. (Az Enthroners végül simán nyert Prágában a Lions ellen.) De én azt mondom, hogy reális elvárás a győzelem, mert a játékosok és a csapat képességei adottak ehhez. Velük játszunk még Fehérváron is, akkor az már két győzelem. Lesz egy hazai Milano Seamen elleni meccs, ami szerintem a legjobban fűti jelenleg a társaságot, hiszen otthagytunk Olaszországban egy győzelmet, és ez nagyon rosszul esett mindenkinek. Illetve én azt mondom, hogy a Köln egy olyan mérkőzés volt, aminek ugyan nagy különbségű vereség lett a vége, de ott sérült meg az irányítónk Jack Mangel, viszont még így is haladt a csapat. Ott a befejezéssel voltak nagy problémák. Ez a négy meccs fogható. És ki tudja? Tavaly is volt egy hatalmas nagy meglepetés a Vikings ellen. Reméljük idén is lesz. Szerintem reális, hogy három-négy mérkőzést be fogunk húzni még a szezon második felében.

Jövőidő

És ha a szezon utánra tekintünk? Mi lesz önnel? 

– Nagyon sok mindentől függ. Elsősorban attól, hogy milyen állapotban lesz a testem a szezon után. Most sokkal jobb állapotban van, mint amilyenben gondoltam, hogy lesz. A szezon előtt azt mondtam, hogy három meccs után feladja a szolgálatot. Ezt persze nem mondtam el senkinek, aki felhívott, hogy leigazoljon. Ha most kérdezed, akkor a szezon végéig sima liba. És ha ma lenne a szezon vége, akkor azt mondanám, hogy nyomjuk jövőre is. De még nem tartunk ott, meglátjuk mit tartogat a jövő. Mert még van egy dolog a karrieremben, amit el szeretnék érni.

Mi lenne az?

– Kisöcsém is az amerikai futball szerelmese, űzi is ezt a sportot, jelenleg a Diósd Saints játékosa, és szeretnék vele egy szezont játszani. Tavaly amikor még a Wolves játékosa voltam, ugyan ő már a felnőtt keretnek a tagja volt, de lényegében egymást váltottuk a pályán. Amikor már nyertünk, akkor ő állt be helyettem, és ez így nem volt az igazi. Ezt még nagyon szeretném ha összejönne. Hogy milyen keretek közt, mikor, vagy hol, az sok mindentől függ. Például attól, hogy szezon után milyen állapotban leszek. Mert ha még van bennem egy év, akkor miért hagynám itt abba? Ha meg nem leszek jó bőrben, akkor igazából mindegy is, hogy elmegyek, mert akkor már nem tud velem mit kezdeni a Fehérvár.