A saját nevelésű kapus bravúrokkal jelentkezett az MTK ellen

A fehérváriak magyar kapusai közül előzőleg az MTK-tól 1987 nyarán igazolt Petry Zsolt úszta meg kapott gól nélkül a bemutatkozást a legmagasabb osztályban, igaz, a Békéscsaba elleni összecsapás nem hozott győzelmet, gólnélküli döntetlennel zárult. Dala Martin remek védéseinek is köszönhetően a fehérváriak 1-0-ra verték az előzőleg a 2. helyen állomásozó Hungária körútiakat. Érthetően nagy volt a házigazdák öröme, a csatár, Pető Milán a hármas sípszó után azonnal rohant társához és a hátára ugrott, majd következtek a többiek.

- Rendkívül gyorsan történtek az események, kapusunk, Tóth Balázs még részt vett a szerdai edzésen, majd szerda este hívott Pető Tamás vezetőedző, hogy készüljek, mert pénteken kezdőként számít rám. Balázs ugyanis a Blackburn gárdájához távozott – mondja Dala Martin.

Hozzáteszi, amikor megtudta, hogy vele kezdődik a piros-kékek összeállítása, az öröm és a drukk keveredett benne.

- Izgatottan vártam korábban az NB III-as és az NB II-es debütálásomat is, de ez most teljesen más volt. Két teljes napom jutott a gondolkodásra, nagyrészt csak a meccs körül forogtak a gondolataim, sokszor lejátszottam fejben, hogy milyen szituációkra számíthatok és ezek során nekem mi a teendőm. A bemelegítés kezdetére viszont már minden külső tényezőt kizártam, csak magammal foglalkoztam, ez kitartott az egész meccsen. Úgy gondolom, meccs közben szépen, fokozatosan építettem magam sikeres passzokkal, kijövetelekkel, vagy éppen védésekkel és a hajrában, amikor nagyobb nyomást helyezett ránk az MTK, helyt tudtam állni. Sok biztatást kaptam fiatal társaimtól, a rutinosabb játékosoktól és a stáb tagjaitól is, ez sokat segített. Kiemelném talán a két belső védőt, Spandler Csabát és Nikola Serafimovot, akik a folyamatos támogatásuk és pozitív szavaik mellett a játékukkal is megkönnyítették a dolgomat. Emellett Hegedüs Ferenc kapusedző jelenléte is sokat segített.

A lefújás után nem sokkal Tóth Balázstól meccs után privát üzenetet is kapott, valamint a válogatottba frissen meghívott korábbi társ a világhálón, kommentben is gratulált.

- Ennél nagyobb dicséretre úgy gondolom, nincs szüksége egy fiatal kapusnak. Több rutinos hálóőrrel volt szerencsém dolgozni, ilyenkor mindig megpróbálok ellesni ezt-azt, amit be tudok építeni a saját játékomba. Ezek lehetnek mentális, vagy kapustechnikai dolgok is. Tóth Balázs mindig csúcsformába hozta magát meccsnapokra, nem látszott rajta a sorozatterhelés során a fáradtság, folyamatosan stabil teljesítményét extra védésekkel tudta megspékelni. Egyik fő erősségemnek én is azt tartom, hogy elég jól tudok meccselni, remélem ezt az NB I-ben is minél többször tudom majd bizonyítani. Egy meccs tulajdonképpen rendkívül sok pici, apró döntés egymásutánja. Mindig a soron következőre kell koncentrálni, minél jobban megoldani, legyen szó bármilyen mérkőzésről.

Két évvel ezelőtt volt már esélye az NB I-es debütálásra, az utolsó fordulóban a Pakssal játszottak, felmerült, hogy a derbi végén esetleg szóhoz juthat. Végül nem következett be.

- Azt mondták, hogy ha úgy alakul a meccs, akkor becserélnek, de végül erre nem volt lehetőség. Így utólag egy cseppet sem bánom. Két éve, egy nyári edzőmeccsen, Ercsiben mutatkoztam be edzőmeccsen. Kiskoromban játszottam pár évet mezőnyben, a Főnix csapatában, de 9 éves koromra világossá vált számomra, hogy kapusként vagyok igazán tehetséges, ez az a poszt, ahol a legjobb vagyok. A sport iránti szeretet és szenvedély amúgy anyukám és apukám életét is végigkíséri, anyát sokszor láttam játszani, néhány alkalommal még NB I-ben, majd alacsonyabb osztályokban is. Apáról inkább kispályás focis emlékek ugranak be, valamint néhány meccs, ahol játékvezetőként tevékenykedett. Én a focin kívül más sportot nem is próbáltam, a húgom pedig anya hagyatékat viszi tovább, ő is kézilabdázik. Sosem éreztem nyomást a szülők részéről, nyilván kellett, hogy öt évesen elvigyenek az első edzésemre, de idősebbként kizárólag az én döntésem volt, hogy komolyabb szinten is szeretném űzni a futballt. Valószínűleg a szüleimnek stresszesebb volt a lelátóról végignézni ezt a meccset, mint ahogy én a pályán megéltem, fél órával később találkoztam velük, boldogan üdvözöltük egymást, büszkék voltak rám.

Dala Martint a kezdetekről kérdezem, azt mondja, pár momentum beugrik, de kevés emléke maradt meg abból az időből.

- Az biztos, hogy Hegedüs Ferencnek és Milinte Árpádnak nagy érdemei voltak abban, hogy kapus lettem. Mindketten ott voltak, amikor kicsiként az alapokat le kellett tenni, akár a Főnixben, akár később a Vidiben. Árpival ezen kívül sokszor dolgoztam az utánpótlás válogatottakban, nála is mutatkoztam be a korosztályos nemzeti együttesben, továbbá idén tavasszal, az U21-es válogatottban is az ő kezei alatt készültem. Tőle is kaptam gratulációt meccs után, ami nagyon jól esett. Ha egy valakit ki kéne emelnem eddigi pályafutásom során, az biztosan Hegedüs Ferenc, kicsi korom óta jelen van életemben. A sors úgy hozta, hogy utánpótlás éveim alatt szinte végig együtt tudtunk dolgozni, majd ő volt a kapusedzőm az NB III-as debütálásomkor. Az edzői feladatokon kívül is sokat köszönhetek neki, mindig úgy tekintettem rá, mint egy második apára, akihez bármivel fordulhatok és valahogy mindig tudott is segíteni. Sokszor elképzeltem, örülnék, ha jelen lenne az első NB I-es meccsemen is, így pedig álomszerű volt, hogy nyáron újra ő lett a kapusedzőm. Egyébként nehéz lenne mindenkit felsorolni, akinek hálával tartozom, már ennyi idő alatt is számos kapusedzővel dolgozhattam, mindenkitől tanultam valamit, ami javamra vált és szerencsére a mai napig nagyon jó kapcsolatot ápolok a legtöbbjükkel.

Arról kérdezem, számára ki jelenti az ideális hálóőrt, elsőként a németek világbajnokát, a Bayern München legendáját említi.

- A külföldi kedvencem egyértelműen Manuel Neuer, a magyarok közül pedig Kovácsik Ádám. Még az U14-ben védtem, egy mentorprogram keretein belül ismertem meg és attól a ponttól kezdve mindig önzetlenül segített, amiben csak tudott. Később volt szerencsém együtt edzeni vele, most, a meccs előtt is beszéltünk, valamint utána is gratulált. Úgy gondolom, a karrierem jól halad, az U15-től U19-ig az összes utánpótlás válogatottban pályára léptem, valamint már voltam kerettag U21-ben. A következő lépés az U21-es bemutatkozás, a hosszú távú cél pedig természetesen a felnőtt válogatottság.

A tavalyi szezont Nyíregyházán töltötte kölcsönben, az NB I-be magabiztosan feljutó csapatnál, ahol megkapta a bizalmat a Tímár Krisztián, Szalai Tamás edzőpárostól.

- Fejér Bélával és Bese Balázzsal hárman alkottuk a kapus brigádot, ami szerintem az NB II legerősebb kapuskerete volt, amit igazol, hogy az NB I-ben sem kellett új kapusokat igazolnia a Nyíregynek. Folyamatos volt a versenyhelyzet, gyakran meccsenként változott, hogy ki jut szóhoz. Első félévben kevesebb lehetőséget kaptam, hat meccsen védhettem, de egy jó téli felkészülésnek köszönhetően tavasszal velem kezdtük a bajnokságot, amíg be nem biztosítottuk a bajnoki címet, majdnem minden bajnokin szerepet kaptam, összesen 17 bajnokin védhettem. A rivalizálás ellenére nagyon jó kapcsolatot ápoltunk mindvégig Fejér Bélával, szobatársak voltunk, mindenben támogattuk a másikat. Mióta eljöttem, azóta is rendszeresen beszélünk. Szívesen mentem volna vissza Nyíregyházára, hiszen rendkívül sok szép emléket szereztem és egy kiváló stábbal dolgozhattam, megszerettem a várost és a szurkolókat, de utólag örülök, hogy szülővárosomban mutatkozhattam be az NB I-ben.

Öt évvel ezelőtti történések kerülnek szóba, a 15 esztendős hálóőr Angliában gyakorolt, az Aston Villa FC korosztályos csapatánál.

- 2019 augusztusában próbajátékon vehettem részt a szigetországban, visszahívtak és 2020 tavaszán ismét kilátogathattam volna hozzájuk, a pandémia azonban megakadályozta ezt. A jelenlegi célom az, hogy kiegyensúlyozott, jó teljesítményt nyújtsak, minél többször a nevemmel kezdődjön a Vidi összeállítása ebben a szezonban. Pár év múlva természetesen jó lenne egy erősebb, külföldi ligába igazolni, de egyelőre lépésről lépésre, meccsről meccsre kell haladni, a befektetett munka remélhetőleg meghozza gyümölcsét. A Vidivel szezon elején hosszabbítottunk szerződést, éreztem, hogy hosszú távon terveznek velem, úgy alakult, hogy már most bemutatkozhattam. Nem szeretem az első számú kapus kifejezést, ha nem a legnagyobb sztárokról van szó. Ugyanis az ember sosem dőlhet hátra. Ha éppen nem játszol, dolgoznod kell, hogy minél előbb bekerülj, ha játszol, akkor pedig hétről hétre bizonyítanod kell, hogy megtartsd a helyed. A válogatott szünet során az edzésmunkámból kell a maximumot kihozni és remélhetőleg újra lesz lehetőségem meccseken meghálálni a bizalmat.

A nyáron nagy élményt jelentettek számára a nemzetközi kupameccsek, az azeri Sumqayit és az Omonia Nicosia elleni csaták, pedig csak a kispadról szemlélte a történéseket.

- Óriási dolog volt kupaszereplést testközelből átélni, úgy gondolom az Omonia esetében rendkívül jó ellenfelet kaptunk, nem volt szégyen a kiesés. Emlékezetes marad a ciprusi meccs, ritkán tapasztal az ember olyan hangulatot, ami ott fogadott minket. Fiatal, küzdős, motivált csapatunk van, úgy gondolom, az NB I-ben senkitől nem kell tartanunk, bárki ellen van esélyünk.

A kapus nem csak a gyepszőnyeget nyújtott mindig kiválót, a tanulást sem hanyagolta el.

- Mindig is jó tanuló voltam, matek szakra jártam a Teleki Blanka Gimnáziumba, kitűnőre érettségiztem. A végzős év, az érettségire készülés nem volt egyszerű a foci mellett, de megérte. Jelenleg a BGE-n tanulok kereskedelem és marketing szakon, a nyíregyházi évem alatt sajnos nem sokat tudtam haladni az egyetemmel, de mindenképpen végig szeretném csinálni és eljutni a diplomáig. Az edzések között a tankönyveket forgatom.