2016.02.26. 10:22
Hó esett akkor is
Február vége van. Havas eső veri az autó ablakát. Pécsett virágoznak a mandulafák, nyílik a nárcisz és az aranyeső. Ezt a húsz éves lányom sms-ezte. Cseppet sem csodálkozom. Az ifjúság vidékein örök a tavasz.
„Az éjféli látogató nem krimi, ám mégsem ajánlatos lefekvés előtt kézbe venni, mert ugyancsak nyugtalanító olvasmány. Szerzőjét, aki számára a vers nem a belterjes kánonhoz igazodást, hanem a létezés természetes közegét jelenti, éppúgy nem vezetik félre a látszatok, mint a legjobb detektívet. Az éjfél nem csak a bűnügyi könyvekben, de a költészetben is kitüntetett időpontnak számít. Amíg ugyanis a késő éjszaka az eltitkolt tettek ideje, addig az éjfél az álmok órája a poézisben.
A szerző azonban nem lenne költő, legföljebb megállapodott kispolgár, ha vágyai beteljesülnének. Gáspár László víziói „megkrepált" álmok, melyek oly számosak, mint Arsene Lupin nevezetes tolvajlásai. A szerző két lábbal áll a földön: a hetvenes évei felé baktató, a világot a detektívregények díszletének is beillő, városszéli lakótelep emeleti lakásából szemlélő - és ostorozó - költő témáit nem holmi nyelvi absztrakciók, hanem a mai magyar valóság szolgáltatja annak minden ellentmondásával, kegyetlenségével, képmutatásával és igazságtalanságával együtt." Idáig az idézet, melyet Gáspár László 2005-ben megjelent első kötetének, Az éjféli látogatónak a fülszövegéből vettem. A kötet szerkesztője így folytatja: „Gáspár azonban nem csak a rendszerváltást követő osztogatásból maradt ki, de - talán keresetlen őszintesége, szabad szájú tiszteletlensége miatt - mindeddig lényegében kirekesztődött az irodalom nyilvánosságából is; fölfedezése a Fejér Megyei Hírlapnak és a Szabadművelődés Házának köszönhető."
Gáspár László első kötetét aztán újabbak követték, és - úgy tudom - helyet talált később Székesfehérvár irodalmárai között is. Egy éve lesz, hogy hírét vettem: beteg. A kór aztán néhány hónap alatt legyűrte. Ősszel Gáspár László emlékére estet rendeztek fehérvári irodalmár kollégái. Azóta is fájlalom, hogy az előbb idézett fülszöveg szerzőjét, az FMH irodalmi rovatának szerkesztőjét elmulasztották meghívni.
A múzeum Megyeház utcai épületének kapualjában márványtábla őrzi a fiatalon elhunyt Isztl László emlékét. A végzetes, kanadai autóbaleset éppen 25 éve történt.
