2020.03.09. 20:00
Zsombolyától Enyingig: a csekonics-örökség
„Majdnem olyan gazdag, mint a Csekonics” – jellemezzük azt, akinek nagy a vagyona. De honnan indultak a Csekonicsok és a hozzájuk köthető szállóigék? Mi közük Enyinghez, ahol az idősebbek közül többen személyesen is ismerték gróf Csekonics Sándort?
Ridegné Zsuzsa érdekes előadást tartott Fotó: Pesti Tamás / Fejér Megyei Hírlap
A mezőföldi kisváros negyedszázados évfordulóján, 2017-ben a városnapon nyitották meg a Csekonics-örökség – A család zsombolyai uradalmának épített öröksége című kiállítást a Batthyány-Draskovich-Csekonics-kastély emeleti szárnyában. Annak idején az enyingiek a Csekonics család leszármazottait is üdvözölhették a városnapon. Barcza Ilonát, Csekonics Sándor Erzsébet nevű lányának unokáját és Michael Andrew Woodot, Csekonics Sándor Endre nevű fiának unokáját Viplak Tibor polgármester köszöntötte. Ilona édesapja, Barcza Sándor szintén ismert volt a helyiek körében, hiszen gyerekkorában sok időt töltött a nagyszüleinél, majd a második világháború után a településen járt iskolába. Az akkori első felvonást most február végén követte a második. Az enyingi emlékévek sorozatában az idén a Csekonics család került, kerül fókuszba. Csekonics-mozaikok címmel Rideg Lászlóné Zsuzsa nyugdíjas könyvtárigazgató, helytörténeti kutató tartott előadást.
– A Csekonics név fogalmat jelent: nem csupán a II. József korabeli generálist, Józsefet, nem a jótékonykodó Jánost, nem a „legnagyobbként” emlegetett I. Endrét és nem is az Enyingen tevékenykedő kései utódokat, Sándort, Erzsébetet vagy II. Endrét, hanem együttesen összevetve mindent, ami évszázados szorgalmat, okosságot, kitartást, kellő időben való alkalmazkodási képességet, hatalmat és mesés vagyont jelentett – adta meg beszélgetésünk alaphangját Ridegné Zsuzsa. „Nem vagyok én Csekonics!” – magyarázkodunk, amikor pénzt kellene kiadnunk valamire, ami nem fontos, nem sürgős, ám meglehetősen borsos az ára. „Fizet, mint a Csekonics.” Vagy: „Azt hiszi, ő a Csekonics” – mondjuk, ha valaki sok pénzt ad ki valamiért, vagy ha két kézzel szórja a pénzt. „Majdnem olyan gazdag, mint a Csekonics” – jellemezzük azt, akinek nagy a vagyona. Ilyen szállóigék maradtak fenn a családról.
Honnan indultak és hova jutottak?
A Csekonics család rövid életű, ám annál jelentősebb tagokkal bíró, horvát származású magyar történelmi család. A 16. században költöztek Magyarországra, első ismert ősük a Vas vármegyében élő Matija Cekonic és Marics Judit házasságából 1719-ben született Pál, aki 1753-ban nemesi és egyben bárói címet kapott Mária Teréziától – folytatta az emlékidézést a helytörténeti kutató.
Ridegné Zsuzsa tanulmánya nyomán a család meghatározó személyiségeit, ténykedésüket és sorsukat vette sorra előadásában, és ezt elevenítettük föl – mozaikszerűen – beszélgetésünk alkalmával is. Csekonics József (1757–1824) tábornok, a magyar lótenyésztés történetének nagy alakja, a magyar állami ménestelepek megalapítója, a mezőhegyesi ménes megálmodója. A zsombolyai uradalom megalapításával megteremtette egy virágzó gazdaság kialakításának lehetőségét. Leszármazottainak a birtok folyamatos fejlesztésével sikerült modern, Európa-szerte ismert, korszerű gazdaságot kiépíteni. Fiai és unokái további birtokokat vásároltak Fejér, Baranya, Tolna és Bács megyében, de haláláig, vagyis 1824-ig ő maradt a család feje, egy valódi pater familias (korlátlan hatalmú családfő), akitől mindenki tanácsot kért, s aki szigorúan őrizte a családi kincstár kulcsát.
Csekonics János (1809–1880), a bőkezű jótékonykodó és felesége, kisfaludi és lubellei báró Lipthay Leona, a varázslatos személyiségű nagyasszony… Csekonics Endre (1846–1929), I. Endrét a „legnagyobb” Csekonicsként emlegették. Szerette a földet, és értett is hozzá. Uradalma egy fejlett kiskirályság volt, szinte állam az államban…. Csekonics Sándor (1872–? 1952), I. Endre gróf négy fia közül az elsőként született Sándort tekintette utódjának, a családi vagyon várományosának… Sándor gróf lánya Csekonics Erzsébet (1900–1974) publicista és fia, Csekonics Endre (1901–1983) agrármérnök, vadász, a Csekonics család utolsó férfisarja… – írásunk terjedelme valóban csupán szilánkok közlését engedi a három évszázados históriából.
Csekonics Endre 1895-ben megvásárolta az enyingi uradalmat gróf Draskovich Józseftől, ekkor a gazdálkodás központja még Zsombolya volt, de a trianoni határok létrehozása után a család egyes tagjai és a gazdasági irányítás Enyingre költözött. A család néhány tagja életvitelszerűen is a kastélyban élt, sok szállal kötődve a településhez.