A lélek ápolói - kitüntettek a kórházból

Védőnőnek készült, ám a kevéssé szeretett fizika miatt el sem ment a felvételire. Bement viszont a kórházba, mert olyan munkát keresett, ahol segíthet. Az eredeti elképzeléséhez közel állt a szülésznői pálya, ám ott épp nem volt hely, de ha dolgozni akar - mondták neki, a pszichiátrián tárt karokkal fogadják. A frissen érettségizett Taba Amália kicsit meghökkent, felrémlett benne Hofi paródiája az elme gyógy és intézetről, de azért átment az út túlsó oldalára. Huszonnégy éve lépett be az osztályra, és nem bánta meg, hogy maradt. Végezte sorban az iskolákat, (most is tanul, rehabilitációval foglalkozik), végigjárta a ranglétrát is, most ő az osztály főnővére, munkáját a magyar ápolók napján miniszteri dicsérettel jutalmazták. Volt-e benne félsz annak idején? Nem, rázza a fejét Amália. Nyitott családban nőtt fel, arra nevelték, a másságot el kell fogadni. Nem is volt konfliktusa egyszer sem az eddig eltelt idő alatt. Segíteni akar, ezt közvetíti nyílt tekintete, mosolya, határozott, de kedves, nyugtató szava. Sokan úgy gondolják - mondja, náluk kevés a sikerélmény, hisz sok a visszajáró. De hát nem siker-e, ha reggel, amikor beér az osztályra, várják a betegek és rámosolyognak?

A mosoly meghatározó Juhász Árpádné Klári életében is. Míg beszélgetünk, le nem hervad az arcáról. A Pro Sanitate díj a pályán töltött 44 év elismerése. A Távirda utcai laborban kezdett asszisztensként, később elvégezte a hematológiát, és 20 éven át orvosi munkát látott el. Betegek százaival találkozott, így amikor a központi laborba került, hiányoztak neki. Más lehetőséget keresett. Ugyan sokáig azt gondolta, mikroszkóp nélkül nincs élet, a szociális csoportban végzett munka bizonyítja, igenis van. Sőt! A csoport a dolgozókért és a betegekért is tesz. Előbbi oldalon ott a kórház kórusa, amelyről tudni illik: a minisztériumi ünnepségek rendszeres résztvevője. Sokan járnak a kézműves körbe is. A betegek érdekét az adománygyűjtések, a vöröskereszttel, a máltaiakkal (ott vagy húsz éve dolgozik már) közösen szervezett akciók szolgálják, no és a beteglátogató önkéntesek. Amikor róluk mesél, Klári szeme ragyog. Nagyszerű embereket ismert meg bennük, történeteikkel oldalakat lehetne megtölteni. A legtöbb osztályon jelen vannak már, és teszik a dolgukat: míg az orvos, a nővér gyógyít, ellátja a testi bajokat, ők a beteg lelkét ápolják - és van úgy, hogy ez mindennél fontosabb.

A mosoly meghatározó Juhász Árpádné Klári életében is. Míg beszélgetünk, le nem hervad az arcáról. A Pro Sanitate díj a pályán töltött 44 év elismerése. A Távirda utcai laborban kezdett asszisztensként, később elvégezte a hematológiát, és 20 éven át orvosi munkát látott el. Betegek százaival találkozott, így amikor a központi laborba került, hiányoztak neki. Más lehetőséget keresett. Ugyan sokáig azt gondolta, mikroszkóp nélkül nincs élet, a szociális csoportban végzett munka bizonyítja, igenis van. Sőt! A csoport a dolgozókért és a betegekért is tesz. Előbbi oldalon ott a kórház kórusa, amelyről tudni illik: a minisztériumi ünnepségek rendszeres résztvevője. Sokan járnak a kézműves körbe is. A betegek érdekét az adománygyűjtések, a vöröskereszttel, a máltaiakkal (ott vagy húsz éve dolgozik már) közösen szervezett akciók szolgálják, no és a beteglátogató önkéntesek. Amikor róluk mesél, Klári szeme ragyog. Nagyszerű embereket ismert meg bennük, történeteikkel oldalakat lehetne megtölteni. A legtöbb osztályon jelen vannak már, és teszik a dolgukat: míg az orvos, a nővér gyógyít, ellátja a testi bajokat, ők a beteg lelkét ápolják - és van úgy, hogy ez mindennél fontosabb.