Nem szabad felejteni királyaink emlékét

Székesfehérvár török kézre kerülése előtt elhunyt  harminchét királyunk közül tizenöt az egykori bazilikában talált végső nyughelyre. Az első maga az államalapító, Szent István volt, majd  Kálmán, II. Béla, II. Géza, II. László, IV. István, III. Béla, III. László (ők az Árpád-házhoz tartoztak), majd Károly Róbert, I. Lajos, Albert, I. Mátyás, II. Ulászló, II. Lajos, végül János 1540-ben temetkezett a ma Romkertként ismert területen. Sokan gondolják úgy, hogy emlékük méltatlanul el van felejtve, ráadásul a Nemzeti Emlékhely méltó módon való megvalósítása  is időben beláthatatlan távolságokba került.

A III. Béla Lovagrend dacol a közönnyel, s szerény eszközeivel   tiszteleg a királyi síroknál. Vasárnap I. (Szapolyai) János temetkezőhelyén  tették ezt, akit   a székesfehérvári országgyűlés 1526. november 10-én választott királlyá, s november 11-én I. János néven meg is koronázták. Ám  alig egy hónappal később összeült Pozsonyban tizenhárom magyarországi főnemes és főpap, akik Habsburg Ferdinándot választották meg magyar királynak, ám   Ferdinánd legitimációjának  a Szent Korona hiánya volt az akadálya, amely Szapolyainál volt.  Súlyos belviszály kezdődött, amely nem az utolsó volt  a magyar haza történetében.