A Hónap orvosa, ápolója - Százszorosan visszakapott szeretet

A tanácsadásra sok kicsit hoztak, a váróban néhány apuka is segédkezett. A  kékszemű kislány édesanyja nem kertelt: a doktornő még az ő rigolyáit is tolerálja, imádják a srácok. A hónap orvosával délben kezdődő rendelése előtt tudtunk szót váltani, kettőkor már a szomszéd faluban várták.    

Amint Lengyelfi Zsuzsanna mondja: örül az elismerésnek, köszöni páciensei bizalmát, ez a megtiszteltetés többet ér bármilyen kitüntetésnél. És ne feledkezzünk meg közvetlen kolléganőiről sem, a három védőnőről és a két asszisztensről, csapatmunka az övék, ha sikeresek, együtt azok  - teszi hozzá.

   
A doktornő 1983-ban végzett a budapesti orvostudományi egyetemen, gyermekgyógyászatból rá öt évre szakvizsgázott. Tatabányán kezdett, majd 1988 óta folyamatosan Polgárdiban dolgozik - gyermekorvos, a városon kívül hozzá tartozik még a fülei körzet. A beosztásnak megfelelően a vegyes ügyeleti munkából is kiveszi a részét, felnőtt-háziorvosi és homeopátiás szakvizsgával is rendelkezik.   
A csecsemőktől a 18 éves korosztályig széles és változatos a skála. Mindegyik gyermek más és más, ami közös bennük: amikor betegek, különös figyelmet, türelmet és törődést igényelnek. Kellő hanggal, gesztussal, játékkal és empátiával. Megszelídítik őket - emeli ki a doktornő -, s ha a kulcsot megtalálták, könnyebb minden.

  A dolgok összefüggnek - állítja. Nekik, gyermekorvosoknak a maguk komplexitásában kell viszonyulniuk az egyedi helyzetekhez. Fontos a családi háttér, az óvodai, iskolai körülmények ismerete. A háziorvosnak jobban megnyílnak a szülők és persze a gyerekek is. Ez a negyedszázad sok tanulsággal szolgált - hangsúlyozza.
   
Az orvosi misszió nem áll távol tőle: 2009-ben Kongóban, 2011-ben Kenyában töltött egy-egy hónapot. Egzotikus helyszíneken, megdöbbentő helyzetekben  a polgárháborús segélyakció keretében, illetve egy árvaházban. A körülmények, az állapotok, a sorsok mellbevágóak. Az árvaházban, ami szeretetet tudott adni, százszorosan visszakapta a gyerekektől. A segíteni akarás és a kíváncsiság mozgatta afrikai kalandjain. A kiszolgáltatottság húsba maró, az emberélet mit sem számít - az itthoni dolgok felértékelődnek, az ezer sebből vérző hazai egészségügyi viszonyokat másként értékeli az ember, már egy hónap után is.

 A doktornő itthon kilenc rászorult gyermek napi ingyenes étkezésének lebonyolításában vett részt a nyáron - örömmel segített. Igazi sikerként élte meg azt is, amikor most legutóbb négy fiatalt úgy tudott motiválni, hogy önkéntes munkát vállaljanak hátrányos helyzetű társaik javára. De a Polgárdiban is működő Don Bosco Iskolaház esete már egy másik történet...

Pálfyné Simon Éva  diabetológia szakápolót, a Szent György kórház gyermekosztályának  munkatársát a hónap ápolójának választották olvasóink. Kolléganői gratuláltak neki, szavaztak is  rá.
-  Nagyon meglepett, amikor kora reggel egy kolléganőm gratulált. Megkérdeztem,  mihez is ? -  mondta  Éva, miként tudta meg, hogy a Hírlap szavazói őt választották. - Huszonkét éve van közöm  a diabeteszhez, Regina lányom  érintett. Nyolcvanban  végeztem, húsz évig dolgoztam a csecsemőosztályon, az intenzív részen. Tizenkét évvel ezelőtt a  cukorbeteg gyermekek egyesületének vezetőjét sajnálatos baleset érte, elvesztettük,  helyette kerültem ide.

A  kolléganőjével közös szobában beszélgetünk, ahol a beteg gyermekeket,  szüleiket  fogadják,  ha a gyermek nem szorul kórházi kezelésre.
- Nagyon  jó körülmények közt dolgozunk, itt végezzük a cukorbetegséggel kapcsolatos terheléseket. A diabetesszel  kapcsolatban manapság  nagyon sok új dolog ismert, például a folyamatosan vércukrot mérő  eszköz, azt is itt helyezzük fel. Mihelyt kiderül egy  gyermekről, hogy diabeteszes,  megkezdjük a segítségadást. Saját tapasztalatból  tudom, hogy a szülőnek iszonyatos trauma, ha megtudja, hogy a gyermeke gyógyíthatatlan beteg, de a de-t mindig odatesszük, mivel a betegség nagyon jól kezelhető. Van szülő, akinek  sikerül gyorsabban feldolgoznia a tényt, ám találkoztunk olyannal, akinek pszichológushoz kellett fordulnia. Amíg a gyermek a kórházban van, a család biztonságban érzi magát, ha hazamennek,  előjönnek  az apró-cseprő dolgok, a szülők tele vannak kétségekkel.  Tulajdonképpen éjjel-nappal hívhatnak bennünket, de a kórházban alapos kiképzést  kapnak, amely segítségükre van, inkább megerősítésre van szükségük, ha  elbizonytalanodnak. A gyerekek másként viszonyulnak  a betegséghez. Jobban elfogadják, amit a szakembertől hallanak, arról is sikerül meggyőznünk őket, hogy nem céltalanul macerálja őket az anya:  mérd a vércukrot, figyelj oda az étkezésedre!  A kamaszok ilyen szempontból problémásabbak, hisz abban a korban vannak, amikor rengeteg dolog változik az életükben. Nyaranta minden korosztálynak tábort szervezünk a kórház üdülőjében, ott  közel kerülnek hozzánk, ami kölcsönös. Egészen tizennyolc éves korukig foglalkozunk a fiatalokkal.

Éva az évek év alatt sok-sok gyermeket megismert, a napokban köszönt rá egy kismama, akit az osztályon kezelt. 
- A kórházban oktatjuk a szülőt, a gyermeket, de én a magánéletemben is vállaltam egy kis okatatást  -mesélte mosolyogva. Hastáncol, nemrégiben verseny  nyert. - A lányom is  táncol, Nádasdladányban csoportot vezetek. Kell a mozgás, a tánc  alkalmas erre, nekem ez a kikapcsolódás. A másik hobbim a varrás, magam készítem  a fellépő ruháinkat, a lányom szokta díszíteni az új darabokat.