Ilyen volt a Front alatt - Egy film, amely összehozza a különböző generációkat

Hogyan lehet közelebb hozni a történelmet a gyermekekhez? Füsi Gyöngyi és Lantos Andrea pedagógusok megtalálták a tökéletes módszert: hagyd, hogy belebújjanak az ősök bőrébe!

Persze, mondani könnyebb, mint csinálni, de ennek a két csodálatos nőnek és még rengeteg segítőjüknek sikerült. Immár harmadik filmjüket készítették el, amit szombaton, az iváncsai faluházban is bemutattak.

A riportfilmként aposztrofált alkotás – vagyis a Front alatt – helyieket szólaltat meg, akik a megszállás sokkjáról, és a magyar ember leleményességéről mesélnek. Ez azonban még nem minden: az adonyi színjátszó kör gyermekei mindezt meg is elevenítik!

A film készítésében közel negyven gyermek vett részt. Az első forgatási napon páran egy csoportképre is összeálltak Füsi Gyöngyivel, a film rendezőjével (jobb szélen).

– A „Front alatt" nem az első alkotásunk, most mégis úgy érzem, egy kicsit nagyobbat haraptunk abból a bizonyos kenyérből. Nehéz volt megrágni – mesélte el Füsi Gyöngyi, a film rendezője, aki a nehézségek ellenére is nagyon szereti az elkészült művet. Mint mondta, az adonyi, iváncsai térség négyszer cserélt „gazdát" a II. világháború alatt, így volt bőven mesélni valója a helyieknek.

– A kutatás időszakában ráadásul olyan kincsekre leltünk, amikért már megérte - magyarázza Andrea, a háborúban íródott, mára azonban feledésbe merült versekre és dalokra gondolva, amik egyébként a filmet is színesítik.

A fiatalok a legkülönbözőbb szerepekben csillogtatták meg tehetségüket: volt, hogy a pincében tanácskozó német katonákat kellett eljátszaniuk. Fotó: Filotás Mihály

A „párostól" megtudom, a forgatás is rendkívül jó hangulatú volt, sokat nevettek a régi történetek eljátszása közben annál is inkább, hogy a gyerekeknek oroszul, románul és németül is meg kellett szólalniuk, ami olykor igen komikusra sikeredett.

– Nem volt olyan katonás rend a forgatásokon, de nem is éreztük szükségét ennek. Fiatal színészeink – közel negyven gyerkőc – pontosan átérezték ennek az egésznek a súlyát. Persze, ahogy kikapcsoltak a kamerák, kezdődött a buli, a jól megérdemelt szórakozás – meséli a két pedagógus, akik a film történelmi hátteréhez Rózsafi János, helyi hadtörténész segítségét kérték.

– A tervezés időszakában egy gyűjtővel, Sipos Márkkal is találkoztunk, akitől később a korabeli ruhákat kaptuk – például orosz, tiszti egyenruhákat –, így a gyerekek még inkább bele tudták élni magukat a szituációkba. Több napon át forgattunk júliusban és a végére közel tizenkét óra nyersanyagunk lett - meséli Andrea, aki azt is hozzáteszi, a forgatásnál már csak a vágás volt a nagyobb munka, a bemutató előtt két nappal lettek kész a filmmel.

– Most egy kis pihenés következik – nevetnek, de még hozzáfőzik: bőven van filmötlet a tarsolyukban.