Minden álma elbitangolt

Ellébecolt ötven évet, csalták nők, barátok, remények, minden álma elbitangolt. Elhagyta mind a három szülője: Isten, apja, anyja, majd felesége is. Kedvére tenni nem lehet, a tekintélyt nem tiszteli, beleköt fűbe, fába. Nagy pofája van, de ütni, ölni gyámoltalan. Nincs zsozsója és részvényt sem dugdos a széfben. Napszám csipszet csócsál, vagy iszik, mint a gödény. Megjárt majdnem minden földi poklot, pedig nem volt se tégla, se zsivány. Ki ő?

Gáspár László, akinek újabb kötete jelent meg a Vörösmarty Társaság kiadásában és a Lánczos-Szekfű Alapítvány támogatásával. A Vörösmarty Teremben rendezett bemutatón ott voltak szép lányai, tündéri lányunokái, két fiúcska, egy apróka meg egy nagyobbacska is sündörgött a nagypapa körül. bevallotta, nem volt könnyű a nyers verseket a Szemben az árral című kötetbe rendezni. Sok vita, megbeszélés előzte meg. A Bodag-ciklus nem más, mint válogatás a jó szerkesztők kegyeit el nem nyert veresekből. A bodag néprajzi szó. A kenyérsütéskor keletkezett maradékra utal, amelyet vakaréknak, kotoréknak is neveztek. A ház asszonya összekotorta, meggyúrta, és azt is kisütötte, mert a kenyérnek egy dekája sem mehetett kárba. Laci bácsi is így van a maga verskenyereivel. - Verseit nem megálmondja, hanem megélt tapasztalataiból, megszenvedett igazságaiból építi fel. Egy kicsit Ginsberg, ugyanakkor Villon is vigyorog szókimondó lírájában - mondta a szerkesztő.

László Zsolt

- Húsz éve folyamatos vesztésben vagyok, ott rekedtem meg, ahol voltam két évtizede. Egyedül élek 23 éve, nem fogja a kezem régóta senki. Se pénzem nincsen, / sem jókedvem, / senki se nyaggat, / hogy szeressem / senki sem faggat: / hogy szeressen, / hogy holtomig / velem lehessen. Környezetemben egyre több az elhagyott ember - magyarázza kétségbeesett, morcos mormolásainak okait, majd felolvassa Szomorú versét.

Megint a sok lázárt akarják / megfingatni - csak erre futja - / azok, kikhez a vagyon átállt, / s nincs gondjuk már a pereputtyra. Akik szponzort keresnek címmel keserű gúnnyal ír a pazar pipik pávázásáról, akik pénzes pasasok oldalán virítanak lóvéért, autóért, yachtért. Nem ismerik a szerelmet, túl vannak jónéhány abortuszon. A szívük szálkás, szikkadt, és ha gyengédségre vágynak, ők is pénzért vesznek szerelmet , kan kokottokkal esnek ágynak, akik ugyancsak szponzort keresnek... Manapság akinek nincs aranya, zsozsója, azt nem csak a nők, az Isten is nagy ívben elkerüli. Az sem véletlen, hogy sosem hívta vissza az Isten, pedig annyiszor telefonált, üzent: ha szeret minket, most segítsen!

Nem ámítja se olvasóit, se magát, bevallja: megcsalt, megvert, megátalkodott, talán kevesebb benne az alázat és több a büszkeség, a makacsság. Magányosan, árván küzd. Már gyermekkorában is magával vívódott, csatázott, óriásokat dögönyözött, boszorkával, tündérrel hált. De akkor Laci még vitéz volt kis királylányok oldalán. A vénülő kakas még ma is titokban erre vár: bortól, szép / szótól megrészegülve / belém botlanak / majd az álmok, lányok... Lovát erre biztatja: Vágtass velem föl az égbe ! / Felhők tenyerén háljunk, / Vagy azt se, partjukon ülve / lógázzuk csak a lábunk...

A megcsalt, a kitagadott, a dacban, indulatban fürdő, fakó meséket foltozgató dalnok tulajdonképpen oly kevéssel beérné, nem akarna többet csak jó kaját, munkát, nőt, tetőt. Átkozottul makacs, tartja magát elveihez, nem alkuszik: Azért sem leszek engedelmes / bohóc ebben a szégyenteljes, / markecolós komédiában, / hiába hízelegnek százan! Mindig bátor volt és merész, szembe ment az árral, az uralkodó széliránnyal, a nagy- és kisvilággal. Arra vágyik, hogy fogcsikorgató, kemény küzdelemben s nem kezét feltartva vesszen el.

Föl a fejjel Laci bá! A morgás, a vicsorgás joga megilleti, de lesz ez még rosszabb is. Tudja ezt, hiszen megírta: ... amit meg nem tesz rosszsorsunk velünk, / azt megtesszük magunkkal mi magunk... Tapossuk egymást, ahol érjük. Vesztes / csatáinkban mind áldozatul esnek / a kamasz álmok, és mire a sárkány / kimúlik, kurva lesz a kis királylány!

Könyvtárnyi dalt cipelt

Gáspár László 1947-ben született Szombathelyen. Apja nyomdász, de fogalma sem volt arról, hogy fia lelkében könyvtárnyi dalt cipel. Anyja szövőgyári befűző, ő viszont

bízott a fiában.

Iskoláit szülővárosában és Győrben végezte, építésztechnikusi végzettségével 1965-től 1996-ig az Országos Műemléki Felügyelőség alkalmazottja volt.

Versei 1968-tól a Vas Népében és az Életünkben jelentek meg.

1970 óta él Fehérváron, a Fejér Megyei Hírlapnak B. Kiss László fedezte fel, az Árgus, a Bástya, a Hitel is közölte verseit.