2010.06.01. 02:29

Robin Hood előélete - filmkritika

Székesfehérvár - Könnyed íjazgatás, tréfás kedvű igazságosztó népi hős, részeges, kövér barát, makrancos-szerelmes Marian helyett a vadonatúj Robin Hood alkotói mást akartak.

Szabó Zoltán

Csakhogy nehéz olyan sztorival előállni, hogy ne csak a régieket ismételgessék, persze látványban, technikában felturbózott formában. Ezért hát a forgatókönyvíró, Brian Helgeland és a rendező nem a szokványos mesét bontják ki - Robin és társai az erdőbe vonulnak, lazán kifosztják a gazdagokat, segítik a szegényeket, közben vidámak, boldogok és léhák -, hanem kreáltak egy eredettörténetet. Amely arról szól, hogy az egyszerű sorból származó, de jó képességű katona miként válik történelemformáló személyiséggé - tulajdonképpen az ő vezetésével győznek az angolok a partraszálló franciákon -, és a hitszegő, gonosz János király utasítására hogyan lesz törvényen kívüli üldözött, akivel még érintkezni sem szabad.

Mindezt látványos, aprólékosan kidolgozott kiállításban, hiszen tudjuk, hogy Scott ennek egyik legjobb mestere. Nyilvánvalóan korhű díszletek, jelmezek, hatalmas statisztéria, nagy csaták - igazán nagyszabású a körítés. Mindehhez pedig kitaláltak egy történelmi mesét, amely sok részletében valóságos eseményeket tartalmaz. Joggal kérdezhető persze, hogy nincs-e ellentmondásban a népi legenda a látszólagos realitással, a drámai és komor fordulatokkal? Lehet, hogy így van, mindazonáltal a látvány és a rendezés profizmusa feledteti az apró kételyt. Robin Hood, még a legendán innen, fogalmazhatnánk meg a lényeget, annak ellenére, hogy a régről jól ismert szereplők (Sir Godfrey, a nottinghami sheriff, Little John és persze Marian) felbukkannak a Scott- Crowe változatban. Amely egyébként kapott hideget, meleget is a kritikusoktól, többnyire többet az utóbbiból. Aki bírálta, érdekes módon általában azt kifogásolta, hogy a film túl nagyravágyó, azaz többet láttak-írtak bele az alkotók, mint amit a régi legenda elbírna. Szerintem épkézláb ez a változat is, amit pedig játékban a színészek, képben az operatőr (John Mathieson), rutinban, tudásban a rendező hozzátesz, az épp elég volt ahhoz, hogy egy nézhető, kitűnő akciójelenetekkel, szépen fényképezett természeti képekkel feldúsított kaland lett a Robin Hood. (Igaz, a 140 perces hosszából nyugodtan elhagyhattak volna 20-30 percet.)

Ami a színészeket illeti: Russel Crowe kiválóan alkalmas az efféle szerepekre. Néha túl komor és gladiátoros , de van húzása a palinak. (A következő részben talán könnyedségét is megmutatja, hiszen nyilván lesz folytatás, már az igazi legenda alapján.) Mariant Cate Blanchett alakítja: ő is Oscar-díjas, hozzá tehetséges, lazán megbirkózik a szereppel.

Népballadából az irodalomba, majd a filmvászonra

Az angol népballadákban jelentek meg az első Robin Hood-feldolgozások, a hős aztán a szépirodalomban is felbukkant. Az egyik leghíresebb utalás William Shakespeare: A két veronai nemes című drámájában található. A film szinte azonnal felfedezte a hőst. Már 1913-ban szerepelt egy némafilmben, ezt követően pedig a legnagyobb sztárok öltötték magukra Robin Hood jelmezét. Köztük Douglas Fairbanks, Errol Flynn, Sean Connery és az egyik népszerű változatban Kevin Costner.

A film a számos digitális trükk mellett rengeteg statisztát is felvonultat, a csatajelenetek Scotthoz hűen nagyon látványosak. A két Oscar-díjas szereplő: Russel Crowe (Robin) és Cate Blanchett (Marian)