Zorka, a fekete kesztyűs nő

A festő Párizsból francia feleségével, Lazarine-nal tért haza szülővárosába. Akkor a kaposvári Fő utca egyik öreg házában laktak. Rippl-Rónai később megszerezte a város peremén lévő Róma-villát, és háza népével kiköltözött a szőlőhegyre, a tetején álló árnyas ligetben megbúvó villába. Abban a házban serdült ifjúvá, lett festővé Pubi, azaz Martyn Ferenc, aki húsz évig szolgálta a mestert és tanult tőle. Persze csak az iskolai szünetekben, mert 11-től 18 éves koráig a pécsi cisztercita gimnázium növendéke volt.

Martyn sokat írt mesteréről a napilapokba, folyóiratokba. Egyik írásából tudom, hogy Rippl-Rónai zárkózott, szemérmes ember volt, keveseket engedett közel magához. A szegényeket szerette, idegenkedett kora hivatalos nagyságaitól. Órákig elbeszélgetett az utca emberével, vagy egy névtelen festegetővel, de Benczúr Gyulával például nem volt hajlandó találkozni, ugyanakkor őszinte barátság fűzte Vaszary Jánoshoz. Első kaposvári korszakának képei meghitt polgári enteriőrök, portrék a családjáról, barátairól, köztük a nagyszakállú, karakteres firguráról, Piacsek bácsiról, aki akkor már nyugalmazott erdész volt és Kossuth-rajongó. Mivel beszélt franciául, sokat időzött Lazarine társaságában.

Rippl-Rónai József 1861. május 25-én látta meg a napvilágot Kaposváron, tehát szülővárosa a 150. születésnapja alkalmából rendezte meg a nagyszabású kiállítást a megújult kulturális központban, az Agorában. A 138 alkotást felvonultató gyűjteményes tárlat biztosítása 4,5 milliárd forint. A kurátornak, Horváth János Milánnak hosszú kutatómunkával sikerült felhajtani , összeterelni a remekműveket és alig vagy egyáltalán nem ismert alkotásokat, amelyek a mester 4 fő korszakáról mesélnek.

A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum őrzi a többi között a Fekete kesztyűs nőt, amely Bányai Zorkát ábrázolja, a festő időskori szerelmét, utolsó korszakának egyik főszereplőjét. Az 1920-ban festett pasztellportré arról vall, hogy a 60. évén túllépett festőt nemcsak a női titkok izgatták, de a női lélek búvára, ismerője is volt. A tízéves szerelmi kapcsolat sokféle árnyalata van jelen a kiállításon: a bimbozó szépségű kamasz lány, a kacér nő, és a megunt, csúnyácskának látott szerető is. A kurátor nem vagy alig ismert Zorka-képeket talált, de azokat a festményeket, amelyek az idős hölgy lakásában voltak még 1963-ban, a Nők Lapjában megjelent interjú képein, azokat sajnos, nem lelte meg, de nem adta fel a keresést, a nyomozást.

A festőt három agyvérzés érte, de bénult kézzel is dolgozott. Ha elejtette a krétát, vászoncsíkkal rögzítette ujjához, s tenyere aljával dörzsölte széjjel a pasztell porát. Iyen állapotban készítette el utolsó önarcképét 1927-ben. Tudod, milyen címet adnék ennek a képemnek? - kérdezte Martyn Ferenc testvérétől, Róberttől. - Halálom előtt öt perccel . Még abban az évben, november 15-én, 66 éves korában érte a halál. A felújított Róma-villában berendezett múzeuma és az erdei környezet olyan illúziót kelt az oda betérőkben, hogya mester csak egy kerti sétára ment...

Rippl-Rónait és Adyt szellemi rokonság és mély barátság fűzte össze. A költő büszke és irigy volt a szép és nagyszerű úrra. Egyik írásában így sóhajtott: Bár úgy tudnék hinni és produkálni: élni, mint ez a majdnem svihákosan gyönyörű, de mindenesetre legelőkelőbb férfiú...