Zselenszky dalszövegeivel diskurált közönségével

Jó Napot kívánok! - köszöntötte vendégét és a nagyérdeműt Bakonyi István irodalomtörténész, író a Királykút Emlékházban. Gyerekkoráról, a romantikáról, a csillagokról, a boldogságról kérdezte a fehérvári kötődésű, Sopronban élő Török-Zselenszky Tamást.

Negatív térben - napjaink keserédes dalai szólaltak meg Zselenszky-módra, a Királykút Emlékházban (Fotó: V. Varga József)

Létünk szereplői kitalált alakok, bármilyen azonosság csak véletlen - állítja a filozófus-író, költő, zeneszerző, énekes és előadóművész. Szabadegyházi éveiről, a mindent tudó nagymamáról, az erdőről beszélt. Készülő egygitáros lemezéről is hallhattunk pár szót, s szerelméről, Eszterről. Elmondta, hogy jelenleg főállású jegyespár.

"Nincs védtelenebb, mint a költő, amikor magára veszi a világ gondját, s megpróbál eligazodni, választ adni - ilyenkor ugyanis ki kell tárulkoznia, ki kell bújnia minden páncélból, és saját lelkét kell felajánlania a kísérletre, hangszerként: hogy megszólal-e a világ?" -  írja a Szívrák című Zselenszky-kötet előszavában Fenyvesi Ottó költő (Vörösmarty Társaság, Székesfehérvár, 2009).

"Úgy tiszta az idő, a pokol is jól kivehető / Ha a romjaimra állsz, úgy biztos, elég mélyre látsz / De most még látható hangok játszanak a hallható fénnyel / S a nappalinkban nyaraló téllel koccintok én" (Mellőled) - dúdoltuk dalát a csöndes márciusi estén az énekmondóval. Azután sorjázott a többi: Ceruzacsonkok, Negatív térben, Fülkés másodosztály és a Provisorium. Így diskurált velünk Zselenszky.