Parti Nagy a városmegérzésekről , prózaírásának kezdeteiről is beszélt

Se dobok, se trombiták, Hősöm tere, Fülkefor és vidéke - magyar mesék, Fülkeufória és vidéke - Százegy új magyar mese - csupán néhány könyv Parti Nagy Lajos eddigi, gazdag életművéből. Az író, költő fehérvári beszélgetős, felolvasós estjén nagyjából ezekről esett szó, miközben Czinki Ferenc író, szervező elsősorban a tárcákról és novellákról kérdezte vendégét az Új Magyar Képtár Örülök, hogy itt szólhat című sorozatában.

Először azonban egy kis fehérvári múltidézés következett, hiszen Parti Nagy itt töltötte gyermekkora egy részét. Életének e szakaszáról a szekszárdi születésű szerző elmondta: körülbelül 8 évig, 1964-1972. között élt Fehérváron, és az akkori József Attila, ma Ciszterci Szent István Gimnáziumban érettségizett. Magát a várost kevésbé szerette - tette még hozzá, azzal a kiegészítéssel: ennek egyik oka az lehetett, hogy nem ide kötötték a gyökerei.

Parti Nagy Lajos gyermekkora egy részét Fehérváron töltötte - erről is beszélt felolvasó estjén (Fotó: Molnár Artúr)

Bezzeg Pécs. Az iránt a város iránt már megmagyarázhatatlan vonzódást érzett, azon túl, hogy az ott eléje táruló látvány is megfogta. A főiskolát ott végezte, magyar- történelem szakos diplomát szerzett, és már akkor publikált a Jelenkor című folyóiratban.

A legnagyobb városmegérzés azonban Budapesthez köti, állítólag 4 éves korától tudta, hogy később majd ott él. Ám, van egy harmadik fontos város is, méghozzá Berlin, ahol ösztöndíjasként töltött egy évet. Nagyon jó emlékei vannak onnan, hiszen az anyagiakkal nem kellett foglalkoznia, csak meg kellett élnie a várost. Mindezek kapcsán hozzátette: Persze, az a város, ami az emberben legbelül él, a valóságban nem létezik.

E vallomások után a beszélgetés a tárca- és novellaírás felé terelődött. Szó esett a Magyar Naplónál töltött időszakról, ami 1990. és 1993. közé esett. Parti Nagyot a versrovat szerkesztése miatt hívták oda, végül azonban tárcarovat írására is felkérték. Őt a kalandvágy hajtotta a próza felé, és a szövegek írásába mintegy stílusgyakorlatként kezdett bele - fogalmazott. Megérezte, milyen létrehozni, mozgatni egy figurát, aztán a publicisztikából lassan a legtisztább novellaírásba váltott át. A tárcáknál nagy ösztökélő volt a határidő, mint mesélte, sokszor csak ült a fehér papír előtt, és a nulláról alkotta meg azokat a szövegeket, amelyekből könyv született.

Később, 20 év múlva az Élet és Irodalomba írta glosszáit hétről hétre. Elmondta, hogy akkor már nem nagyon volt kedve pulicisztikákat írni, ezért kitalálta az álmagyar meséket, amelyek kis felületen jelentek meg. Az ÉS-nek tetszett, s a munka vagy 3 évig tartott. A heti rendszeresség azonban elvette az idejét más művek írásától, és egyébként is úgy érezte egy idő után, hogy ezek a mesék már nem írhatók tovább. Ám, kötet ezekből is lett.

Rátértünk lassan a legutóbbi, Moliére-átiratok című könyvre, amely 2015-ben jelent meg. Erről Parti Nagy elmondta: a Nemzeti Színházban kérték föl először a Tartuffe újra fordítására, de ő ezt nem vállalta. Helyette fölajánlotta, hogy készít egy átiratot, amely elnyerte az akkori rendező, Alföldi Róbert tetszését. Ezután jött a többi szöveg, amelyek kapcsán a szerző megjegyezte: ezek valóban átiratok, nem műfordítások. Ez a forma csak a színház kapcsán működik, például rendezői elképzelés alapján, a szépirodalmi műveknél nem csinál ilyet.

Az esten szó esett még Esterházy Péterről, az ő írói stílusáról, hatásáról Parti Nagyra. A felolvasásokkal tarkított program vége felé pedig a készülő műről is megtudhattunk némi információt.

Az író elmondta: legújabb munkája a korábban megjelent Őszológiai gyakorlatok című versciklushoz kapcsolódik. Tavasz óta dolgozik a verseken, és még sok munka van hátra, de a kötet megjelenése jövő őszre várható.

Így aztán, úgy tűnt, hogy a szerző - legalábbis most - visszatér a versekhez. Nem hiába jegyezte meg az est végén, népes közönsége előtt: minden a költészetből ágazik ki, és oda tér vissza.