Nem reked kint: visszaköszön a természet a bútorokon, falakon

Szeretem azokat az otthonokat, amelyekben a tekintet folyton vándorol, új részleteket fedez fel, s ahol mindennek üzenete, története van. Ahol a stílus – legyen az bármilyen is – nem erőltetett, nem „élére állított”, hanem szabadon szárnyaló, s amelyben jó élni. Egy enteriőr ugyanis ekkor válik igazi otthonná – ennek a hatásnak a mestere a velencei Uliczki Dóra, akinek lakberendezői pályája is abból a kreativitásból indult, amely folyton-folyvást ott motoszkált benne élete folyamán. Udvara volt az első projektje, amelynek „A titkos kert” nevet adta, s amely azóta is rendszeresen fogadja a látogatókat. Dóra otthona, mondhatni a kert folytatása. Ahogy a kinti térben, úgy bent is mindennek megvan a maga helye, ám a tervezettség mégsem teszi otthonát kiszámítottá.

A fehérre mázolt falakat itt-ott meleg színek törik meg – a homokbarna, a csiszolt meleg árnyalatok a földszíneket képviselik abban a természetességben, amely az egész lakást jellemzi. Szekrények helyett több helyütt „falba vájt” beépített polcok teszik letisztulttá a hatást, a faberakások, csipkézett fa szekrényajtók pedig a természetességet erősítik tovább. A bútorokban is ez köszön vissza – a fehér falak előtt meleg fabútorok, a földszínű fal előtt pedig „majdnemfehér” kanapé kapott helyet.

A természetességet erősítik a fakeretek, kovácsoltvas elemek, ódon lámpák, gyertyatartók és fonott kosarak is, amelyeket szépen kiemelnek a kellő helyen alkalmazott kerámiacsempék. Ám ami igazán különlegessé teszi a teret, az a kiegészítők szezonról szezonra változó garmadája. Dóra most még erősen a téli szezonban él, otthoni tavaszváró projektje várat magára – munkája, elfoglaltsága mellett azonban ez nem is csoda. A fonott vesszőkoszorú, a gyertyatartóban ékeskedő fenyőtoboz is erre utal, ahogy az ablakokban pompázó csillagok is.

A télikertként funkcionáló kis sarok azonban az örök nyarat idézi vibráló zöldjeivel, itt-ott virágzó növényeivel, amelyek társaságában helyet foglalni igazi öröm és kikapcsolódás. A nagy, osztott keretes ablakok adják itt a fényt növénynek, embernek egyaránt, ám ha kell, ódon hatású „csodalámpák” segítenek további fényforrásokkal a megfelelő világosság elérésében. Mintha csak a kertben lennénk, olyan ez a belső tér, ahol Dóra is szívesen tölt szabadidőt – már ha van neki olyan…

A falra kerülő képek is illőn simulnak a lakás stílusába, mégis engedik megmutatni gazdájuk játékos, mesevilágot idéző lelkivilágát. Dóra, aki egy tüneményes kisfiú anyukája is egyben, ugyanis így csempészi a színeket a házba – a rózsaszín, sárga, piros és fehér virágok több helyen is felbukkannak a rajzokon, festményeken. A természet motívuma tehát így, a képeken is visszaköszön az enteriőrben. S amint – hallgatva az élet körforgására – a család lélekben is „tavaszra vált”, úgy alakul újból át lakásuk hangulata is. Szezonról szezonra, hangulatról hangulatra. Ami marad és sosem változik, az a meleg otthonosság.