2015.01.31. 10:10
Régi idők nagy játékosai: Nagy II. János, avagy a Macska
A régi idők nagy játékosait, sztárjait bemutató sorozatunk mai vendége Nagy II. János, a Videoton SC hajdani labdarúgója.
Ha azt hallják, olvassák, hogy Nagy János labdarúgó, nem ugrik be azonnal, hogy kiről van szó. De ha az illető nem más, mint Nagy II, aki a „Macska” becenévre is hallgatott, akkor rögtön tudják...
– Debrecenből kis megálló – az MTK-ban játszottam – után kerültem Székesfehérvárra egy feltörekvő, NB I-be igyekvő csapatba. A posztomon – jobb fedezet, vagy mai nevén középpályás – a '60-as, '70-es években nagyon sok képzett, technikás játékost találhattunk Magyarországon. Napjainkban meg még több sokoldalú labdarúgóról beszélhetünk, az akkori képzettségemmel ma csak a háttérből figyelhetném a többieket. Persze utódjaink nem világszínvonalon sokoldalúak, hanem csak itthon, a mi viszonyaink közepette.
Persze furdalt a kíváncsiság: sohasem akart művész lenni Karsai, vagy az elegáns Kovács József mellett? Mert Nagy II. Jánost elsősorban olyan harcosként ismerték, aki jóban volt a labdával is.
– Számomra olyan munkakör volt a játék, amit a lehető legjobban akartam elvégezni, a csapattársaim meg a kollégáim voltak. A labdarúgás mellett mással is foglalkoztam, szerettem barkácsolni, autót javítani, esztergálni, építettem házat, nyaralót, garázst, terveztem, tanultam. Esztergályos a szakmám, a CNC tanfolyamot is elvégeztem, a számítástechnikában is otthon voltam, gépészmérnöknek is mondhatom magam, tanári képzésre is jártam, a sportban pedig szinte minden iskolát elvégeztem.
János papa és Barni unokája (Fotó: Molnár Artúr)
Kértem: egy meccsről beszéljen, a Fradi elleni 1976-osról. Amit ha megnyernek bajnokok, ha nem ezüstérmesek. Müncz spori befújt a Fradinak egy véleményes 11-est, 1-1, így ezüst lett a vége.
– Felfokozott várakozással indultunk az Üllői útra, fantasztikus körülmények között játszottunk. A Ferencváros egyenlített, ezért játékosai méltán örülhettek.
Mikor befejezte a pályafutását, azt lehetett hallani, hogy ő és Karsai játékvezetőként úgy látnak a pályán, hogy akár nemzetközileg is neves bírákká válhatnak...
– A szamárlétra néhány fokát kihagytam, öt évig tagja voltam az NB I-es keretnek, nemzetközi mérkőzéseket is vezettem. A civil létbe nem volt nehéz az átmenet, mivel játékosként is már tudatosan építettem a jövőmet azért, hogy ma elmondhassam, az asztalra feltett lábaimmal nyugdíjasként igen jól érzem magam. De nem egyedül voltam ezzel a csapatunkból. A mai fiataloknak azt ajánlom, tudják: csak ami van, amit megszereztek, abból lehet elvenni, a befektetett munka hozhatja meg a gyümölcsét, az asztalt, az arra rakható lábakkal. Gyűjtsék be a pályán, amit tudnak, képezzék magukat, mert a civil életben csupán azt a tudást képesek használni, amit megszereztek. Befektetni kell a jövőbe, egyre többet kell tenni azért, hogy többet mondhassanak a magukénak a szó minden értelmében. Mert, ha csak a nincs van, abból nem lehet mit elvenni
Nagy Jánosról az a hír járja, hogy bajnok nagypapa lett
– Ez igaz, valamennyi unokámat hozom, viszem, segítem őket. Aztán az unokák majd eldöntik, hogy jó, vagy rossz nagypapa voltam