A csapatember atléta Halász Géza

Halász Géza gyerekkorában még ugyancsak népszerű dolog volt futballozni, kézilabdázni – a többi között.

– Egy kis faluban, Zala megyében, Alsórajkon nőttem fel, és bizony ott csak a foci létezett. Ott is kitűntem a gyorsaságommal. Nagykanizsára kerültem az általános iskolába, ahol ötödikes körömtól az összes atlétikai versenyt megnyertem. Amikor végeztem, Székesfehérvárra jöttem a Vasvári Gimnáziumba, itt már komolyabban atletizáltam Pokrovenszky Laci bácsinál. Hogy miért Fehérvárra jöttem, és nem Zalaegerszegre? Mert itt volt sporttagozatos osztály. A kezembe került valahogy egy papír, hogy itt van ilyen, nagyon belelkesedtem. Jöttem, és jöttek az eredmények, ifjúsági válogatott kerettag lettem.

A középiskola elvégzése után újabb költözés következett: irány a főváros, a Testnevelési Főiskola, és az Újpest csapata. Négyszeres országos bajnok volt, kétszer a 4x400-as, kétszer a 4x200-as váltó tagjaként aranyozta be a versenyeit. Olyan országos csúcsot futottak, amelyet 16 évig senki nem tudott megdönteni. Géza 1985-ben fejezte be a pályafutását, Újpesten edzősködött, majd visszajött Székesfehérvárra edzőnek. Lám, egyéni sportágat űző emberként is igazi csapatembernek bizonyult.

Kitartás, és céltudatosság kell!

– Persze, hogy csapatember voltam, korábban fociztam, kosárlabdáztam, így atlétaként különösen szerettem a váltókat. Ezt mutatja, hogy a váltókban korosztályosként is rengeteg érmet szereztem, egyéniben csak egy utánpótlás bronzérmem van. Az átütő felnőtt siker hiányzott, azért hagytam abba, mert nem tudtam felnőtt válogatott lenni. De a váltósikerek kárpótoltak. Elszánt és céltudatos voltam, ennyi sikerült, szép élményeim maradtak. Négy, öt évig profi atléta voltam, fehérvári edzőként még egy darabig párhuzamosan futottam. Megmaradhattam a nagy szerelem mellett, a másik pedig a tanítás lett.

Felesége, Nardai Erzsébet hosszú távokat futott. Utolérhette az utolérhetetlent?

– Nem mindig tudtam utolérni... A pályán. Amatőrként kezdett sportolni, de magas szintre jutott, nekem túl hosszúak voltak a távjai, nem futottunk sokszor együtt.

Vajon mit adhat át saját pályafutása legfőbb tapasztalataiból a tanítványainak, hogy sikeresek lehessenek?

– A céltudatosságot, a következetességet és a kitartást. Önmagában kevés az adottság, fejben is erősnek kell lenni, mert így teljesedhet ki a tehetség. Mentális, és a fizikai erő egyformán fontos a siker érdekében, mert az egyik mit sem ér a másik nélkül. Ezért lehetek büszke Szabó Danira, Pisch Milánra, Zsiga Mónikára, Zsigovits Natiramég korábban Végh Tibire, mert az említett tulajdonságok érvényesülhettek esetükben. Igaz, sok munkát kellett ehhez közösen elvégeznünk az összes edzővel együtt. Edzőként nehezebb a mentális erőt fejleszteni, együtt, együttes akarat kell a sikerhez edzőtől és versenyzőtől!