A Kis-Balatonon nem a strandolás, inkább a kirándulás ad élményt

A Balaton nyugati részén elhelyezkedő csodálatos környezet jelentős része védettséget élvez, természeti és kulturális értékekben egyaránt gazdag, érdemes felkeresni, akár évente többször is. Látnivaló akad bőven a nemzeti park és környéke területén. A park csak kísérővel látogatható, de érdemes megszervezni egy kiruccanást, az élővilág számtalan fajával találkozunk. Azonban ha hirtelen döntés után vágunk neki, menjünk a Kányavári-szigetre, nézzük meg a Kis-Balaton bemutatóházat Zalaváron. Ott van a Cirill- és Metód-emlékoszlop, az Árpád-kori templom.

A Zala folyó mocsaras, jelentősen ingadozik a vízszintje. A folyó torkolatvidékén a nádvilágban ritka növényeket láthatunk, a madárvilág kócsagokkal, gémekkel, kárókatonákkal kápráztatja el a látogatókat. A több mint 150 négyzetkilométernyi terület hazánk egyik legkülönlegesebb tája. Egészen a 19. századig egységbe tartozott a Kis-Balaton tava a Balatonnal. Tulajdonképpen a mai tó nyúlványa volt. A vízfelület komoly szerepet játszott abban, hogy a Zala folyó lassan lerakja hordalékát és szervesanyag-tartalmát, mielőtt a Balatonba ömlik. A 19. században azonban jelentős változások következtek be a térségben, amelyek a Kis-Balaton vízzel borított területeinek csökkenéséhez vezettek. A 20. századtól a környék gazdálkodói is művelésre alkalmas területeket igyekeztek elhódítani a mocsárvilágtól lecsapolásokkal és mesterséges csatornák kialakításával, ami tovább csökkentette a vizes élőhelyek arányát.

A Kis-Balaton vizében számos gerinctelen érzi jól magát. A szemfüles látogatók sok más mellett különféle bogarakat, csigákat, piócákat, szitakötőket láthatnak. Védett halfajaink közül tömegesen megfordul itt a lápi póc és a réti csík, gazdag a nyurgapontyállomány. A kétéltűfaunát képviseli a pettyes gőte és a dunai tarajosgőte mellett szinte valamennyi hazai békafajunk. Nem ritka a vízisikló, a kockás sikló, napfürdőznek mocsári teknősök.

A madárvilág legismertebb szereplői ugyancsak megfigyelhetők, például a gémfélék, a nagy kócsag, a nála kisebb termetű kis kócsag, a szürke gém és a bronzos árnyalatú vörös gém, az impozáns megjelenésű üstökösgém és a népi nevén vakvarjúként emlegetett bakcsó is. A víz felett sirályok, csérek és szerkők cikáznak. Ragadozó madaraink közül a nádasban költő barna rétihéja és a hatalmas termetű, hallal táplálkozó rétisas említhető. Emlősállataink közül leginkább a kiválóan úszó vidra figyelhető meg, jelentős állománya él a Kis-Balatonon. A hermelin télen fehér bundába öltözik, csak a farka vége fekete. Az erdőkben nyusztot, a nádasokban aranysakált találunk, az északi pocok legnagyobb hazai állománya él itt.

A gazdag hínárnövényzet, a hatalmas kiterjedésű nádasok, gyékényesek és sásosok, mocsár- és láperdők mellett mocsárrétek, kaszálórétek, valamint bokorfüzesek, fűz-nyár ligetek, égeresek és tölgyesek fordulnak elő.

A Kis-Balaton fokozottan védett területe csak a Nemzeti Park Igazgatóság által biztosított szakvezetővel, ökoturisztikai programjaik keretében látogatható. Azon vendégeknek, akik szakvezetést nem igényelnek, lehetőségük van a Kányavári-sziget, a vörsi tájház és a kápolnapusztai bivalyrezervátum megnézésére. Utóbbi az ország legnagyobb látogatható bivalycsordájának látványát kínálja. Remek piknikezőhely, de interaktív kiállítás és mesélő sétaút is várja a vendégeket.