Egy fehérvári család szigetvilági kalandja, mintha a Windows-háttérképben utaznának

Egy kedves barátjuk Indonéziában, Sumba szigetén él, ahol épített egy vendégfogadásra tervezett luxusvillát. Mivel a villa teendői szerteágazóak, elkél a segítség. Judit és Imre egy évre vállalták, hogy Laurával együtt odaköltöznek.

Csodaszép házban laknak egy olyan szigeten, amelyet Indonéziában ebben az évben választottak meg a legtrendibb szigetnek. Úgy hírlik, pár éven belül Bali után Sumba lesz a következő indonéz sziget, amelyet elözönlenek majd a turisták. A fővárosban, Waingapuban már tervezik a nemzetközi repülőtér építését, új kórház és egyetem alapjait rakták le pár hónapja.

Jelenleg azonban Judit és Imre még úgy érzik, mintha egy időutazáson vennének részt. – Aki a 70-es években már élt, jól emlékezhet rá, milyen volt akkor Magyarország – mesélik. – Mi most napi szinten úgy érezzük, mintha visszacsöppentünk volna a gyerekkorunkba. Itt még a fiatalok csapatba verődve énekelnek, gitároznak, fociznak az utcán. Itt még van idő az egymásra figyelésre, hogy kiüljenek a ház elé beszélgetni a szomszédok. Bár nekik is van mobiltelefonjuk, mégis az látszik, hogy több időt szánnak egymásra. Gyerekkorunk óta alig láttunk igazi papírsárkányt, amelynek itt nagy divatja van. Közös családi program akár egy hétköznap délután is a sárkányeregetés. Nem egyszer előfordult, hogy gumikereket bottal hajtó kisfiúk szaladtak velünk szembe az utcán. Laura óvodájában az udvaron lévő mászókák, hinták és csúszdák pont olyanok, mint amiket mi használtunk annak idején.

- Úgy gondoljuk, szerencsések vagyunk, hogy most élhetünk itt és bepillantást nyerhetünk ebbe a még romlatlan világba – folytatják történetüket Virághék. – Az emberek segítőkészsége, barátságossága, jókedve határtalan, itt még létezik a bizalom. Ezt nem egyszer megtapasztalhattuk már rövid ittlétünk során.

A természet érintetlensége ugyanilyen megkapó, hiszen nem nehéz olyan partszakaszt találni az óceánparti kirándulásaink során, amelyen csak hárman vagyunk. Ez fantasztikus nyugalommal tölt el bennünket. A gyönyörű homokos partok mellett érdemes felkeresni Sumba vadregényes tájait is, ahol gyönyörű vízesések, kristálytiszta patakok, sziklás hegyek, rizsföldek, pálma- és banánerdők láthatóak.

Amikor idejöttünk, nagyon furcsa, már-már zavaró volt, hogy állandóan ujjal mutogattak ránk és utánunk kiabáltak. Errefelé fehér ember igen ritkán fordul meg, ezért mi különlegesnek számítottunk. A mutogatás és kiabálás természetesen az itt eltöltött majdnem 4 hónap után is megmaradt, de már nem zavar minket. Úgy érezzük magunkat, mintha híres színészek lennénk. Mosolyogva integetünk vissza.

Amikor először vezettem Indonéziában, az nagyon különleges élmény volt – veszi át a szót Imre. – Az autókon, motorokon van ugyan tükör és index, de ők ezt nem tudják. Éppen ezért nem is használják. Záróvonal? Kit érdekel! Egy-egy kereszteződésbe úgy bejönnek elém, hogy a fejüket még véletlenül sem fordítják arra. Ha a motorosok nem férnek el a saját sávjukban (rengetegen vannak), hát jönnek velem szemben az én sávomban. Legtöbbször a piros lámpa sem jelent akadályt, csak átmennek rajta. Ha valaki meg akar állni, megáll. Szóval ilyen körülmények között lehet itt vezetni, nehezítve azzal a ténnyel, hogy jobb oldali közlekedés van. Szerencsére ebben már szereztem némi tapasztalatot. Egyetlen könnyítés volt az egészben, hogy a forgalom tempója átlagosan 30-40 km/h.

Egyszerűen nem lehet többel menni, annyian vannak az utakon. Ha valaki 50- 60-nal tud menni 1-2 kilométert, az már száguldás.

Az indonéz ételek gyakran bizarr kinézetűek, de mivel a hús errefelé elég drága, javarészt zöldségekből, gabonából és gyümölcsökből készülnek a színpompás fogások, amelyek nagyon finomak – meséli Judit. – Ami a magyar szemnek „fasírt”, az itt kukoricából, kis lisztből, tojásból és fűszerekből áll. A köretek sokfélék lehetnek, a rizs az itt is a „hagyományos”, de édeskrumpliból készítenek lila színű chipset is. Népszerű még a tempe, ami a tofuhoz hasonlóan szójából készül. Ezek mellé zöldségeket adnak. Nagyon finom az eredeti sumbai currys csirke zöldségekkel és természetesen rizzsel. Furcsa, hogy az ember mennyire hamar tud változni. Otthon mindennap ettünk húst – itt talán ha hetente kétszer. Otthon reggel a kenyérhez sonka vagy szalámi volt. Itt ezeket elfelejthettük. De van helyettük avokádó, kókusz, chia mag, no meg paradicsom, és rengetegféle zöldség, gyümölcs. Mostanában a fő táplálékforrásunk a rizs, amit itt helyben termesztenek. Az egészséges életmód jegyében étkezünk. Mindennap eszünk például kókuszt, amit mindig ugyanattól az árustól veszünk a piacon, így már törzsvásárlónak számítunk nála. Éppen ma ért minket az a megtiszteltetés, hogy már a pult alól kaptuk a jó minőségű árut, amelyet nekünk tett félre. Nem is csalódtunk benne, ez volt eddig a legjobb ízű kókuszdió.

Virághék végezetül annyit üzennek a székesfehérváriaknak, hogy Sampai jumpa (viszlát)!

A Saka szerint a Nyepi idén 1940 kezdete

A Nyepi a balinéz hindu kalendárium, a Saka szerinti újév kezdete, amely egyben az éves megtisztulást is jelképezi. A Nyepi napja idén március 17-ére esett – így most 1940-et írnak Balin és Sumbán is. A Nyepit közvetlenül megelőző este előkerülnek az Ogoh Ogoh-k, azaz a hatalmas méretű, házi készítésű bábok, és mindenki óriási lármát csap, hogy elijesszék az ártó szellemeket. Késő éjjel aztán rituálisan elégetik ezeket a bábokat. Másnap, a Nyepi napján mindenki a házában marad, az utcák néptelenek, nincs közlekedés, minden üzlet és munkahely bezár. Kínosan ügyelnek arra, hogy ne keltsenek zajt, de villanyt sem szabad gyújtani ilyenkor. Így bújnak el az előző nap elűzött gonosz szellemek elől, akik esetleg még a sziget felett repkedhetnek. Ha a szellemek üresnek vélik a szigetet, nem háborgatják azt a következő évben.