Egy város a török félhold árnyékában – 330 éve szabadult fel Székesfehérvár

„Amíg Európa zavartalanul élte át a reneszánsz kultúra virágzását, majd a barokk stílusváltás kezdeteit, amíg ott tért nyerhetett a humanizmus, addig Magyarország középső része a török félhold árnyékában küzdött a fennmaradásért...” – e szavakkal emlékeztet a török uralomra, azon belül is Székesfehérvár török hódoltságára Kiss Erika Ünnepek, évfordulók című könyvében. Ebből kiderül az is, hogy egy segélykérő, tűzvész utáni éhezésről és elszökött katonákról panaszkodó levélnek köszönhetően sikerült végül közelebb hozni a törökök alóli felszabadulás pillanatait. A keresztények által elfogott török levél ugyanis újabb muníciót adott ahhoz, hogy Buda 1686-os felszabadulása után, 1688-ra végre Székesfehérvár vára felől is eltűnhessen a fogyó hold jelképe. Ám a török uralom a mai napig látható nyomokat hagyott Székesfehérvár életében – ezek között kalauzolt el Kulcsárné Németh Mariann, a fehérvári Tourinform Iroda idegenvezetője a város felszabadulásának 330. évfordulója apropóján.

Fehérvár egyik legrégebbi, épen maradt középkori műemléke

Természetesen a legismertebb emlék a török fürdő romja, de előtte emlékezzünk meg arról a fehérvári helyszínről is, ahol a török szívesen időzött és kérte Allah segítségét. Mariann a Szent István Király Múzeum gyűjtése nyomán emelte ki Fehérvár egyik legrégebbi, épen maradt középkori műemlékét, a Szent Anna kápolnát. Amelyet a törökök előszeretettel használtak imaházként. A halványzöld-vörös freskók, valamint a kápolna bejáratától balra található feliratmaradvány – amely a szakemberek szerint talán a Koránból származik – szintén a törökök kulturális hagyatéka.

– A kápolna tetejére felnézve, a tetőn egyik oldalon kereszt, a másikon pedig még a török félhold is látható – hívja fel a figyelmet Mariann.

Romjai mellett naponta elsétálunk

És akkor menjünk el képzeletben a török fürdőbe, amely a hétköznapi ember képzeletében homályos, intim találkozóhelyként dereng fel. Romjai mellett naponta százak, ezrek sétálnak el Székesfehérvár belvárosában, maradványai, emlékei pedig a Szent István Király Múzeum Fő utcai Rendházában mesélnek a törökök szokásairól. Mariann útmutatása nyomán fedeztük fel azt a falat a múzeum állandó tárlatán, ahol a fürdő életébe kaphatunk betekintést: „A gőzfürdő előcsarnoka (camekán) a mai Jókai u. 2. (Törökudvar turistaház) helyén állott. Átmeneti helyiségének (soguklik) részletei ma is láthatók. Innen léptek a fürdővendégek a hatszögű karara épületébe, amelynek a sztalakitboltozat-indulása ma is megcsodálható. Itt helyezték el azt a sokszögű kőlapot (göbek tasi), amelyen a vendégeket masszírozták”. A leírások szerint magánfürdőkamrák, vízmelegítő helyiség és fűtőtér is tartozott az épülethez – amelyet végül a 18. század második felében bontottak le. A romok mellett sétálva, a Jókai utcai ház falán azért még egy ágyúcsövet láthatunk a falban – ez a háremet védte a szemben lakó janicsároktól.

Sok szokásukat átvettünk

A törökök azonban a magyarok gasztronómiai szokásaiban is mély nyomokat hagytak: számos olyan étkünk van ugyanis, amelyről hiába hittük, hogy magyar: az apróra vágott, pörkölt vagy darált húst, rizzsel, sóval, borssal és paprikával fogyasztották. Ahogy a magyar is később. Emellett szívesen ettek töltött húsokat. A faggyús hús volt a kedvencük, de tarhonyát, törökmézet is sokat ettek. És a mondás, amely szerint „magyar ember evés közben nem beszél” – hát bizony, az is török hagyomány volt inkább.

A rabiga azonban egyszercsak, 145 év után mégis elmúlt. Sebestyén József Székesfehérvár fölszabadulása a török uralom alól című könyvében a szabadság másnapjáról is beszámolt. E szerint másnap az akkori Piac téren a veszprémi püspök ünnepélyes Te Deumot celebrált. A hálaadó szertartás a harcok végét, a békés élet újrakezdését jelentette a városban.

Kiaknázatlan lehetőségek

Több ötlet elhangzott már a belvárosban található egykori középkori török fürdő romjainak hasznosításáról. Információink szerint volt szó a korábbiakban például arról, hogy egy kávézót, elegáns vendéglátóhelyet lehetne létrehozni rajta, illetve felette úgy, hogy átlátszó üvegpadló védi az alatta található romokat. Amelyeket a vendégek megtekinthetnek, miközben beszélgetnek. Ez az elképzelés végül azonban nem valósult meg, és a város önkormányzatának tájékoztatása szerint jelenleg nincs is tervben semmilyen ez irányú fejlesztés. Mégis – tették hozzá a hírlap megkeresésére – örömmel fogadják a javaslatokat, ötleteket, projekteket a területre vonatkozóan.