Egy sokoldalú aliglátó, Lengyel Zsófia

Ha nem lenne a fehér bot a kezében, amellyel a Jókai utcában közeledik a találkozónk helyszínére, biztosan nem venném észre, hogy gyönyörű nagy szemével amúgy alig lát. Amikor fotós kollégám megkéri, hadd készítsen róla néhány képet, gyorsan a táskájába nyúl, és rutinosan keni a szájára a rózsaszín szájfényt. És bár a kávézóba történő bejutáshoz és az asztalhoz üléshez igénybe veszi a segítségemet, egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy nem oldaná meg ezt is egyedül, ha nem lennék ott. Zsófi ugyanis egy rendkívül talpraesett fiatal nő. Tele tervekkel, elképzelésekkel, vágyakkal, életkedvvel, energiával, tettrekészséggel. De meséljen ő maga!

A parasportoló

– Szerettem volna kijutni a 2016-os riói paralimpiára, ami sajnos nem jött össze, de az álmaimat a paralimpiával kapcsolatban nem adtam fel, csak kicsit változtattam rajtuk. A triatlonból csak a kerékpárt tartottam meg, úgy gondoltam, így nagyobb esélyem van a szükséges kvóta megszerzésére. Az új cél tehát a 2020-as tokiói paralimpia lett. Két év kemény munka utána azonban az idén történt velem egy baleset, leestem a lépcsőről, a jobb lábam eltört, a bal erősen zúzódott. A több hónapos rehabilitációt követően ma már ismét tudok futni, ám a lehetőségem, hogy kvótapontokat szerezzek, erre az évre elúszott. Persze jövőre is lesznek versenyek, amelyekkel lehet kvalifikálni, de minél közelebb kerülünk az eseményhez, annál nehezebb az induláshoz szükséges pontokat begyűjteni. De nem adom fel!

Érzékenyítő munkatárs

– Az egyetem után, ahol kommunikáció és médiatudomány szakon végeztem – bár eredetileg pszichológus szerettem volna lenni –, Budapesten az egyik vakok egyesületénél kezdtem dolgozni. Amikor megláttam a szerződésemet, azt mondtam, ez álmaim munkája! A láttam persze esetemben csak egy szófordulat, hiszen már akkor sem láttam rendesen. Gyengénlátóként születtem, és még középiskolában is tudtam a saját kézírásommal írni, munkafüzetet kitölteni. Ma már aliglátó vagyok, sajnos romló fázisú a látássérültségem. Szóval: a szerződéskötés úgy történt, hogy felolvasták a dokumentumot. Ilyen esetekben a másik lehetőség, hogy számítógépes programmal felolvastatjuk a leírtakat. Amire Fehérvárra kerültem, már voltak egyedi filmjeim, programjaim, amelyeket az érzékenyítő munkám során magam dolgoztam ki. Itt, Fehérváron is érzékenyítő munkatársként dolgozom a polgármesteri hivatalban. Egyébként ha valaki fogyatékkal él, és kimegy az utcára, vagy elmegy a boltba, és segítséget kér, máris érzékenyíti azokat, akikkel kapcsolatba lép, vagyis minden fogyatékkal élő érzékenyítő is egyben.

Rádiós műsorvezető

– Elektronikus média – rádiózás, televíziózás – szakirányon végeztem az egyetemen. Ma már tudom, hogy jobban áll ez nekem, mint a pszichológia, mert hallgatni kevésbé tudok, beszélni annál inkább. Ha mikrofont látok, azonnal izgalomba jövök, legyen az fej- vagy kézimikrofon. Budapesten egy évet dolgoztam rádiós műsorvezetőként, és most a Vörösmarty Rádióban néhány hete fut egy Palkó Zsuzsi vezette műsor, amelyben beszélgetőpartnerként veszek részt, és kényesebb kérdésekről folyik a diskurzus. Egyszer jó lenne majd egy saját műsor! A rádiózás mellett rendszeresen szerepelek más helyeken is, ahol mikrofon lehet a kezemben.

Modell és sminkmester

– Az egyetemen kerültem be az Ability Fashionbe, amely egy olyan modellegyesület, amelyik rendszeresen tart fotózásokat, divatbemutatókat. A hangsúly természetesen a gyönyörű ruhákon, ékszereken, a stílusos sminkeken és a csodálatos hajkölteményeken van, csak éppen mindezeket, némileg tabudöntögető módon, mozgás-, hallás- vagy épp látássérült hölgyek mutatják be. Innen jött az ötlet, hogy meg kellene mutatni a sorstársaimnak, hogyan tudnak sminkelni, hogy ők is szebbek, magabiztosabbak lehessenek általa. Nem kell persze nagy dologra gondolni, hiszen alapsminkről beszélünk: alapozó, rúzs, egyszínű szemhéjfestés és szempillaspirál. Az egyik kozmetikai céggel karöltve készítettünk egy videót is, amelyen bemutatom és közben persze mondom is, mit és hogyan csinálok, hogy a látássérült hölgyek is le tudják utánozni. A különbség egy látóhoz képest csak annyi, hogy mi nem használunk segédeszközöket, mindent a kezünkkel és az ujjunkkal viszünk fel. Egyik jelmondatom egyébként az, hogy mindenki képes, csak mindenki másképp. Ez persze nem csak a sminkelésre vonatkozik.

Másoktól függeni

– Ha meg kellene határoznom, melyik most a fő vonulat az életemben azok közül, amelyekről eddig beszéltem, nem tudnám megmondani. Azóta, hogy nem sikerült kijutnom a riói paralimpiára két évvel ezelőtt, útkereső fázisban vagyok: szeretném megtudni, ki is Lengyel Zsófi valójában, és merre halad. A jelenlegi legnagyobb dilemmám: paralimpia 2020-ban vagy családalapítás? Melyiket is szeretném jobban? Szeretnék fiatal anyuka lenni és még harmincon innen szülni. Beleférne ugyan még mind a kettő, hiszen 26 éves vagyok, de eredetileg úgy terveztem, hogy paralimpia Rióban, majd gyermekvállalás. A terveket azonban módosítanom kellett, ami számomra nem újdonság, hiszen a fogyatékosságom miatt állandó alkalmazkodásban élek. Sokszor apró, a látók számára egyszerű dolgokban is másoktól függök. Ha én adnám ennek a cikknek a címét, ez lenne: Másoktól függeni nagyon rossz. De ilyen az életünk, és én nem panaszkodom. Viszont arra kérek mindenkit, hogy ha fogyatékkal élővel találkoznak valahol, ne féljenek megkérdezni tőle, segíthetnek-e neki! El fogja mondani, mit és hogyan tehetnek érte, és higgyék el, nagyon hálás lesz!