Hofesz: több százmillióval sáfárkodik a szövetség

A Horgász Egyesületek Fejér Megyei Szövetségéhez tartozó több mint félszáz egyesületnek öt évvel ezelőtt kevesebb mint 11 ezer tagja volt. Ma több mint 24 ezer. A Hofesz bevétele még ennél is dinamikusabban nőtt. Öt év alatt 89 millióról 270 millió forintra, ami triplája a korábbinak. Mindezt Nagy Attilától, a szövetség elnökétől és Urfi Tamástól, a szervezet ügyvezetőjétől tudtam meg, akikkel a Hofesz fehérvári irodájában beszélgettem.

Az imponáló számbeli és anyagi gyarapodás mögött több tényező húzódik meg. 2013-ban került új vezetés a Hofesz – valamint a országos horgászszövetség, a Mohosz – élére, és ekkor lépett hatályba az új halászati törvény, amely – mint Urfi Tamás fogalmazott – kitisztázta a rendszert. Ettől fogva például nem lehet állami jegy nélkül horgászni. A Hofesz tagegyesületei közül több is rendelkezik kezelői joggal horgászhelyekre, de kezel vizeket a megyei szövetség is. Nevezetesen a Gaja patak felső szakaszát, a csurgói és pátkai víztározót, a sárszentmihályi tavat, a Nádor-csatornát, a Duna Fejér megyei szakaszát s Fehérváron a palotavárosi tavakat. A legutóbbi intenzív víz, ami azt jelenti: jóval több a hal itt, mint az természetes körülmények között lenni szokott. Úgy is lehet mondani: „túltelepített” horgászvíz. A palotavárosi Felső-tó, ahonnan nem szabad elvinni a kifogott halat, kedvelt helyszíne különböző horgászversenyeknek, amelyek az egyik bevételi forrását jelentik a Hofesznek.

A horgászat szenvedélyével a legtöbben gyerekkorukban fertőződnek meg. Ezért is örvendetes, hogy jelentősen megnőtt a pecások közt a legifjabbak száma. És ami érdekes: Fejérben országosan is kiugróan magas – mintegy hétszáz fő – a hölgy horgászoké.

Közkeletű vélekedést cáfoltak meg a megyei szövetség vezetői akkor, amikor elmondták: a horgászat manapság már nem feltétlenül arról szól, hogy álló napon át áztatja a damilt a pecás. Az új trend, ami nyugatról jövet hódít nálunk is, a villámhorgászat divatja. A nagy gyártók már a cuccokat is úgy készítik: alkalmasak arra, hogy a horgász akár munkába menet vagy a „dolgozóból” jövet megállhasson egy random pecázásra, amelynek módszere a pergetés, alanyai pedig ragadozó halak.

Mi a helyzet az orvhorgászokkal? – tudakoltam.

Nos, rapsicok mindig voltak, vannak és lesznek. Ám mind kevesebben – hangzott a válasz. A Duna két éve került a horgászok kezelésébe a halászokéból. Első évben 180 feljelentést tettek a halőrök, a második esztendőben ez a szám a töredékére csökkent. A halak engedély nélküli kifogóit egyébként most már modern eszközökkel – motorcsónakkal, éjjellátó készülékkel, a hálót a víz alatt észlelő halradarral felszerelt – halőrök tartják féken.

A Hofesz egyébként megnövekedett bevétele jelentős részét éppen a halőrökre költi, akiknek a száma kettőről mostanra 14-re gyarapodott. A megyei szövetség továbbá több ingatlant is vásárolt az általa kezelt horgászvizek mellett. Ezekre azért van szükség, mert a közeljövőben az állam milliárdokkal támogatja majd a horgászturizmust. Az említett ingatlanokat ezen forrás segítségével kívánják majd fejleszteni, alkalmassá tenni éjjeli szállásnak, csónak- és lakókocsi tárolásra.

A Hofesz nonprofit szervezet, a bevételét tehát teljes egészében visszaforgatja. A horgásznak pedig mégiscsak a hal a legfontosabb. Így a pénzük 60 százalékát haltelepítésre fordítják. S hogy ezt az arányt a jövőben is tartani lehessen, szeretnének saját halastavat, amely az ivadéknevelést szolgálná – avattak be a tervekbe beszélgetőtársaim.

HÁROM VILÁGBAJNOKI CÍME VAN

Az 1970-es születésű Nagy Attilát nyolcévesen vitte el először horgászni édesapja kollégája. A Hofesz elnöke több mint 25 évig vett részt horgászversenyeken, három világbajnoki és egy Európa-bajnoki címmel is büszkélkedhet. „Civilben” horgászcikk-készítéssel foglalkozik, pákozdi üzemében 14-en dolgoznak. Kedvenc horgászvize a Duna, az úszózást, a pergetést – a sportosabb halfogó módszereket – részesíti előnyben. Több 20 és 30 kiló közötti halat is fogott, de – mint mondja – ha a megakasztott hal mérete lenne a fontos a számára, akkor harcsázna. Keveset visz haza a zsákmányból, számára a pecázás rekreációs tevékenység – fogalmaz.