Baracsi Katalin – A gyermekek ma már nagyobb veszélyben vannak a képernyő előtt, mint az utcán

Az 1990-es évek vége felé közeledve, amikor gyermekként ismerkedtem az internettel, volt egy tevém. No nem igazi, hanem olyan virtuális fajta. Ahhoz, hogy trükköket tanulhasson, ingyen naponta egyszer okulhatta az adott „szakma” (például a repülés, kézenállás, rendőrködés) csínját-bínját. Ha azt akartam, hogy egy dolgot hamarabb megtanuljon, datolyát vehettem neki – mármint a való életben, egy emelt díjas sms-t elküldve. Ezt a szülők nem nézték jó szemmel, így volt, hogy titokban íródott meg a szükséges üzenet, amely aztán a számlán is megmutatkozott.

A szülő feladata megtanítani: online és offline kommunikáció nem különbözik!

S ez csak egy ártalmatlan, tevenevelgetős húzása volt a gyermeknek, amelyet az emelt díjas sms-ek küldésének, fogadásának letiltásával a szülő kordában tudott tartani. „Nem mellesleg ezt a beállítási módot minden szülő telefonján érdemes elvégezni” – javasolta Baracsi Katalin internetbiztonsági szakértő-oktató. Ma pedig itt van Bongo, amely egy témakörben (szerelem, randi) a nevünkért és lakóhelyünkért cserébe választ küld az általunk feltett kérdésre: személyes adataink felhasználásával pénzt kér a szolgáltatásért. Hogy ezeket a visszás oldalakat, alkalmazásokat a gyermek ne használhassa, új telefon vásárlásakor érdemes a szaküzletben gyermekvédelmi ajánlást kérni a szakembertől, aki igény szerint az adott hozzáféréseket, tiltásokat is beállítja a készüléken.

A fenyegetés már a legelső ponttól bűncselekmény

Persze az online jelenlét így sem zárható ki a fiatal életéből. Ezért – tanácsolta a szakértő – a gyermekkel szülőként beszélgessünk a virtuális világról, arról, pontosan mit csinál ott, kikkel beszél. A fiatalok ugyanis rendszerint két profillal élik digitális életüket: az egyiket szüleik is látják, a másikon pedig a „valós életük” zajlik, ahol akár nem kívánt személyekkel is felvehetik a kapcsolatot. Ilyenkor a „flaming” (amikor egy adott személyről sértő, támadó jellegű írásokat tesznek közzé nyilvánosan), a „cyberstalking” (online zaklatás) és a „sexting” (provokatív szexuális üzenetek és meztelen képek küldése, küldésre sarkallása) áldozataivá válhatnak. Az internetjogász ezen a ponton kiemelte: a fenyegetés már a legelső ponttól bűncselekmény, a 18 év alatti személyről készített vagy tárolt felvétel pedig a gyermekpornográfia kategóriájába tartozik, szintén bűncselekményként. Ezt jó, ha a gyermek is tudja, amellett, hogy az online és az offline kommunikáció nem különbözik: bár nem látom a másik reakcióját, s ezáltal bátrabb vagyok, az üzenetem megbánthatja a címzettet.

Zárt térben

A szülők felelőssége sem kisebb tehát, főleg, hogy esetükben a „sharenting” okozhat problémát: az, amikor túl sok információt, képet, videót tesznek közzé a közösségi oldalon gyermekükről. A később öntudatra ébredő gyerek ugyanis nem biztos, hogy örül majd a (viccesnek gondolt, de számára ciki) nyilvánosság elé tárt tartalmaknak. A jogász azt tanácsolja: ezeket zárt térben osszák meg a szülők, hiszen a gyermekeknek is vannak jogaik, hiába nem beszélnek még. S nem mellékesen milyen érdekes: fiatalon kiszolgáltatjuk a gyermeket a netnek, majd megpróbáljuk megvédeni attól…