Teljes élet, gyerekek nélkül? – Nemesné Somlai Gitta pszichológust kérdeztük

Vannak párok, akik hosszú ideig próbálkoznak akár természetes, akár mesterséges úton, mégsem születik meg az áhított gyermek, és nem szívesen vállalkoznak örökbefogadásra. Viszont, mégis úgy döntenek, hogy együtt maradnak, nem keresnek új társat maguknak, akivel esetleg bekövetkezhet a gyermekáldás. Olyan párok is vannak, akik alapvetően nem szeretnének gyermeket vállalni, és ezt meg is beszélik kapcsolatuk kezdetén (ám arra is van példa, hogy ez a hozzáállás idővel változik). S ott vannak azok az egyedülálló férfiak és nők, akik jó ideje nem találnak megfelelő társat, így a gyermekvállalás sem tűnik elérhetőnek számukra, mert a mesterséges és egyéb megoldásokat nem kívánják igénybe venni. Számukra is adott azonban a boldog, akár teljes élet lehetősége, s a családi életen, a gyermeknevelésen kívül másban is megtalálhatják a napjaik értelmét. Lehet akár a karrier az, amiben kiteljesednek, vagy magát a párkapcsolatot emelhetik új, más szintre – derült ki a témáról beszélgetve.

Gyakran nehéz feldolgozni a helyzetet

Nemesné Somlai Gitta pszichológust először is arról kérdeztük, hogyan dolgozhatják föl a párok, illetve az egyedülálló nők, férfiak a gyermektelenséget.

– Általánosságban elfogadott, hogy meddőséget jelent, ha egy évig tartó, védekezés nélküli együttlét után sem következik be a várt áldott állapot. Vannak, akik orvosi segítséget kérnek, mások természetgyógyászt keresnek fel, vagy mindkettőhöz eljutnak. A pszichoterápiás kezelést kérők száma általában alacsony, nem igazán tudják az emberek, hogy a lelki, pszichés tényezők bizony fontos szerepet játszanak a terméketlenség hátterében. Gyakran nehéz feldolgozni a környezet nyomását, a társadalmi, családi elvárásokat, a megfelelni akarás terhét; azt, hogy sokan elhiszik a „csak akarni kell és menni fog”, vagy a „ne add fel, mert a siker csak rajtad múlik” divat-elvét. Egy kisgyermek megfoganása nem csupán „akarás” kérdése.

Éppen ebből a görcsös akarásból kellene először is kilépni, és szabad (és szükséges) szembenézni a veszteséggel – ebben tudnak segíteni például a pszichológusok. A tanácsadás célja egyebek mellett az, hogy a pár tagjai képesek legyenek egymást biztonságosan támogatni, megtartani, s ha lehet, kötődésük és a párkapcsolat ne sérüljön, sőt (akármilyen hihetetlen) inkább jobb legyen, új szintre emelkedhessen – fogalmazott Somlai Gitta. Hozzátette: ha egy ember értékét, életének értelmét, sikerességét „gyermekének meglétében” méri a környezete (és az illető el is hiszi, hogy csak akkor elfogadható, értékes, ha van egy gyermeke), az rendkívül sok kárt tud okozni a gyermektelen személyek önértékelésében, önbecsülésében, identitásában. A gyermeknélküliség feldolgozása nem könnyű, akár van párja valakinek, akár nincs. Ez tulajdonképpen egy gyászfolyamat. A legfontosabb talán, hogy a gyermektelenség fájdalma mellet a kirekesztettség, a meg nem felelés érzése is oldódjon. Van, aki hamarabb túljut rajta, és van, akinél évekig eltarthat.

A veszteség feldolgozását segíti a család, a barátok, a munkahelyi környezet toleranciája, elfogadó, megértő szeretete. Főleg a családra vonatkozik, hogy bizony, bármennyire is szeretnének egy új családtagot, nekik is el kell gyászolni például a várva várt unokát – mondta a szakember, aki mostanában többet találkozik ezzel a problémával, mint régebben. Ám ennek az is oka lehet, hogy napjainkban mégis bátrabban kérnek az emberek pszichológusi segítséget, mint korábban.

Egyes párok szívesen besegítenek a gyermekeseknek

Arról, hogy lehet-e gyermek nélkül teljes életet élni, Somlai Gitta így vélekedik:

– Véleményem szerint igen, ha az egyén tudatosan figyel erre. Amikor a pár (egyén) már elfogadja, hogy valószínűleg nem születik gyermek, előjön a „hogyan tovább?” kérdése. Végig kell gondolniuk, mi a közös életfeladatuk, miről szól a kapcsolatuk, mi tartja egyben, merre, milyen cél felé tartanak együtt, közösen. Ha már túl vannak a veszteségfeldolgozáson, elfogadták a helyzetet, akkor meg tudják találni, mi az, ami örömet adhat mindkettőjüknek. Nem ritkán megújul a kapcsolatuk, egy új önmegvalósítás útjára lépnek.

A leggyakoribb, hogy a szakmájukban, munkájukban, sportban, hobbiban igyekeznek kiteljesedni. A lényeg az értelmes tevékenység végzése mellett az öröm érzésen van. Fontos, hogy tudják: a gyermeknélküliség nem azt jelenti, hogy a pár kapcsolata vagy az egyén élete meddő. Meg kell találni, mik azok a tevékenységek, amelyekben teremtőek tudnak lenni. Általában ők azok az emberek, akik szívesen élnek társasági életet, kötetlenebbek, több idejük marad saját magukra és egymásra. Többektől hallottam, hogy a gyermek nélkül élő párok szívesen besegítenek barátaik, rokonaik gyermekének nevelésébe, felügyeletébe.

A jövőtől való félelem is lehet az ok

Egy harmincas éveiben járó fiatalember úgy nyilatkozott nekünk: sosem akart gyermeket. Nem tudja ennek a konkrét okát, de fölmerült benne saját alkalmatlansága, illetve a jövővel szembeni pesszimizmusa. Volt házas, ám akkor halogatták a gyermekvállalás kérdését, bár a felesége valószínűleg szerette volna. Semmi nem volt azonban kimondva. A jelenlegi, komoly párkapcsolatában már előre tisztázták, hogy ő nem szeretne gyermeket. Elképzelhető azonban, hogy a későbbiekben változik a hozzáállása. Most jól érzi magát, teljesek a napjai, s hét közben a munkán kívül nem is sok mindenre jut ideje. Amikor szabadabb, akkor párjával kirándulnak, a közös jövőt építgetik. A fiatalember úgy érzi: még saját magán is kell dolgoznia, így most leginkább ez foglalkoztatja.

Szintén a harmincas éveiben jár egy hölgy, aki házasként tényleg mindent megtett azért, hogy gyermekük legyen. Voltak mesterséges megtermékenyítésen is, ám a baba nem érkezett meg. Idővel elváltak, azóta pedig nem volt olyan társa, akivel ez a téma komolyabban fölmerült volna. Most már kezdi elengedni ezt a kérdést, s próbálja az egyéb tevékenységekben megtalálni magát. Sokat foglalkozik az önfejlesztéssel, és több olyan hobbija van, amik örömet okoznak neki.

A gyermektelen állapot nem feltétlenül állandósul, hiszen talán mindenki látott már maga körül olyan esetet, amikor a lemondás, belenyugvás után, váratlanul következett be a gyermekáldás.