Utazó állatkert járt a napokban az Auti Klubban

Azzal mindannyian tisztában vagyunk, hogy a háziállataink közelsége megnyugtat minden gazdit, függetlenül attól, hogy kutya, macska vagy éppen vadászgörény nézi velünk a tévét, vagy bámulja a világot a kapatartón. A vadállatokkal szembeni félelem, esetleg viszolygás azonban mélyen az ösztöneinkben él, ám elég lehet egy pár perc közeli kapcsolat és kiderül, hogy az a vadállat nem is olyan vad, és akkor már mosolyt csal a legmegszeppentebb arcokra is.

Egyedül a csótánnyal nem voltak kibékülve, pedig nem is bánt

Nemcsak az esőerdők rejtőzködő lakói, a fákon áldozatra leső ragadozók, az aljnövényzetben nyüzsgő gyors mozgású, mindent megrágó takarítók képviseltették magukat a rögtönzött bemutatón, hanem a forróságtól remegő levegőjű, füves és sziklás területek lakói is. A kezdeti ijedtséget egyre nyitottabb hozzáállás majd mosoly váltotta fel az autizmussal élő fiatal felnőttek klubjában. Az állatokat kézbe is vehették, megsimogathatták, és ők bátran éltek is ezzel a lehetőséggel.

Lábak szerint haladva a csúcson a korhadékos talajban élő ezerlábú helyezkedett el, fekete, műanyagjáték tapintású, kemény testével és rengeteg apró végtagjával. A négylábúak képviseletében leginkább hüllők jelentkeztek, egy hatalmas varánusz és egy valamivel kisebb agáma, amit a fiatalok és a velük foglalkozó nevelők óvatosan, de kézbe is vettek. A fehér süni, Nózi, nagy kedvenc volt. Nevét onnan kapta, hogy kiskorában mindig ügyetlenül gömbölyödött, meg-megszúrva saját orrát.

Mivel kétlábú élőlény nem jelent meg, egylábú meg maximum a haslábon járó csiga lehetne, ezért eljött a lábatlanok ideje. A sötét rejtekhelyükről előtekeredő kígyók nagy hatással voltak. A másfél kilós hím is, nemhogy a háromkilós párja. Villás nyelveiket nyújtogatva ismerkedtek az új barátokkal, éppúgy, ahogy a varánusz és annak közeli rokona.

Az összes ijesztőnek hitt élőlény elámította a klub tagjait, és ez alól csak a rovarok képeztek kivételt. Aki boldogan fotózkodott a háromkilós óriáskígyóval, az viszolyogva húzta el a kezét, amikor a hatlábú óriáscsótányok előkerültek a dobozból. Mire kicsit összemelegedtek volna ezzel a csoporttal a fiatalok, jött egy újabb képviselő, ez pedig egy nyolc szőrös lábbal és két tapogatóval, sok-sok szőrrel és méregfoggal megáldott madárpók volt. Ezt az egyet nem vehették kézbe. De nem is nagyon bánták.