Kép a múltból: emlékeznek a Dömsöd motoros hajóra?

Négy-öt évesen még nem ismertem a betűket, de egy számot már nagyon tudtam. Ez pedig a huszonnégyes volt. Szombati vagy vasárnapi kikapcsolódásként apukám gyakran vitt le a szigetre, és mindig a 24-es helyi busszal utaztunk oda. Nagyon szerettem ezeket a kirándulásokat, és mindig ámulattal néztem a Dunán közlekedő hajókat. Amikor éppen volt kompjárat a túloldalra, megvártuk, hogy oda- és visszaérjen. A hajók után pedig átsétáltunk a darukhoz. A szinte mindig mozgásban lévő piros-sárga Ganz daruk és síneken álló vagonok hosszabb időre is lekötötték a figyelmemet. A kikötőhöz kellemes utazások emlékei is fűznek. A hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején néhány évig közvetlen szárnyashajójárat kötötte össze városunkat Budapesttel. Három alkalommal is volt szerencsém a Szalki-sziget–Vigadó tér– Szalki-sziget útvonalat megtenni kétszer valamelyik Sirály, egyszer pedig az egyik Vöcsök szárnyashajó fedélzetén. 

Ilyenkor olyan érzésem volt, mintha repülőgépen lennék: az ülések, a kiszolgálás és a személyzet elegáns egyenruhája is a repülést idézték. Kár, hogy csak néhány évig jártak a szárnyasok városunkból Budapestre. A dunaújvárosi hajóállomásnak évekig volt egy állandó „lakója”, amelynek szomorú múltjáról nem, vagy nagyon keveset tudtunk. Évtizedeknek kellett ahhoz eltelnie, hogy a Dunaújvárost a környező kis dunai településekkel vízen összekötő „Dömsöd” motoros története részletesen kiderüljön. A Dömsöd hajó eredetileg SNHG-I. típusú gőzüzemű csavaros személyhajónak épült 1918-ban, és II. számú csavargőzös néven kezdte meg szolgálatát a Dunán. 1945-ben a Duna budapesti szakaszán elsüllyedt, majd 1946-ban kiemelték. Öt esztendővel később a Balatonra került a Dömsöd, ahol átalakították a tavi hajózás igényeinek megfelelően, és megnövelték a befogadóképességét. Egy évvel később, 1952-ben Pajtás néven kezdte meg szolgálatát a Balatonon a Balatoni Hajózási Vállalat flottájának tagjaként. 

Ez a hajó szenvedte el 1954. május 30-án a Balaton legtöbb halálos áldozatot követelő katasztrófáját, amikor a füredi mólótól nem messze felborult. 1955-ben visszakapta eredeti nevét, majd 1957-ben kétcsavaros motorhajóvá építették Siófokon. Ezzel az átalakítással be is fejeződött szomorú balatoni szolgálata, majd 1959-ben már Dömsöd néven lehajózott a Dunára, ahol egészen 1987-ig volt üzemben. A hajó később magántulajdonba került, átalakították, és még napjainkban is megtalálható a pilismaróti hajótemetőben. Személyesen utaztam e hajóval, emlékeimben élénken él jellegzetes alakja. A cikkhez tartozó fotón egyébként nem a Dömsöd, hanem egy 301- es típusú vízibusz látható a háttérben. Érdekesség, hogy 1956-ban Arács néven épült egy ilyen típusú hajó, amelyet 1960-ban Sztálinvárosra, 1961-ben pedig Dunaújvárosra kereszteltek. A hajoregiszter.hu szerint e kalandos sorsú, egykor városunk nevét viselő hajó a mai napig aktív, és több átépítést követően most Wiking néven szállít turistákat Budapest környékén.